Babóca 11 hónapos

11 hónapos lett a Nagylány. Ami azt jelenti, hogy a következő bejegyzésben már 1 kerek éves lesz. Hihetetlen!

Elvesztettem a kisbabámat mert semmi kisbabás tulajdonsága nincs már neki. Járkál egész nap, néha olyan gyorsan szedi a kis piszkait, hogy az már futásnak is betudható. Nem áll le egy pillanatig sem, egész nap mászkál, pakol, hordoz, emelget, kutyákat püföl, kutyák vizes táljában pancsol és magára borítja, tologat, húzogat, és minél fáradtabb, mindezt annál gyorsabban és energikusabban végzi.

 Talán pont ezért is az esti altatás a legnehezebb. Gyomorgörcs és mániákus depresszió kerít hatalmába mikor eljön az esti alvás ideje. 🙂 Nappal viszont viszonylag könnyen elalszik 2x 1.5 órát (plusz/minusz fél óra) is lehúz egyszerre legtöbbször a babaágyban, de gyakran csak menet közben a kocsiban vagy mostanában nagy örömömre a babakocsiban. Az élet annyival könnyebb mióta megszerette a babakocsit és nem üvölt benne, hanem nyugisan ül és alszik.

De az esti alvás az kegyetlen!!!Egyszerűen nem hajlandó elaludni sem az Ergoban, sem a vállunkon, sem a kiságyban, sem köztünk, mikor mi is nyugovóra térünk. Sőt, ilyenkor kezd el mesélni, beszélgetni, ordítozni, hangot próbálgatni és beénekelni az esti nagykoncertre. Valahogy így:

De ha mindettől eltekintünk akkor nekem ez a kedvenc időszakom. De tényleg! Eszméletlenül okos és annyi mindent megért. Amikor forró a kaja és fújom, akkor velem együtt fújja. Van amikor csak önszántából elkezdi fújni a kaját,ha  aszájához emelem és olyankor megzabbantanám, annyira cuki. Tapsi – tapsi felkiáltásomra tapsolni kezd nagy büszkén (már amikor úgy tartja a kedve) és Adj egy puszit kérésemre odahajol az arcomba és  nagy tátott szájú nyálas pusziban részesít. Annyira imádom!

Kajaügyben is van javulás, már egyre jobban érdeklődik különböző ételek iránt, de továbbra is csakis önkiszolgáló módban, mindent neki kell a szájába tömni, kanállal nagyon ritkán járok sikerrel. Az erős ízeket preferálja, főleg a fokhagymás és fűszeres kajákat. Nappal továbbra is 4x-6x rámcsatlakozik és azt nagyon szereti, de este már csak 1x-2x. Amikor szopi idő van a szájában lévő cumit kikapja és messzire hajítja, szemei felcsillannak, száját nagyra tátja és egy hangos HAMM csatakiáltással rámcuppan. Annyira vicces!

A hétvégén a nagyszülőktől kapott Balaton szeletet (kedvencem) látta, hogy eszem, megengedtem neki egy kis falatot belőle, és olyan mély nyomot hagyott benne a dolog, hogy másnap reggel odahozott hozzám egy becsomagolt Balaton szeletet, a kezembe nyomta, előttem toporogva várakozott és hangos HAMM felkiáltások keretében nagyokat tátogott várva arra, hogy majd kinyitom és kap belőle újra. Eszméletlen, hogy mennyire értelmes. Csak ámulok és bámulok rajta. Vizet iszik szívószálas poharából, palackos üvegből vagy pohárból.

Súlya semmit nem változott, csak nem sikerül azt a mágikus 10 kilót átlépni sehogysem. Továbbra is 9700 gr (21 lbs 5 oz) viszont nőtt 2 cm, most 74 cm. Imádom a kis fokhagyma popsiját a kis húsgombócomnak, a fodros combikáit, ahol a kis fodrocskák lassan kezdenek kisimulni nagy bánatomra.

Táncikál is zenére de nem a lábaival, hanem a karjaival hadonászva.

Bőre gyönyörő, sima és puha, alig bírom levenni róla a kezem, állandóan tapogatom.

Lépcsőt mászik villámsebesen viszont lefelé gyorsabbnak gondolja a halálugrást, mintsem a tolatást. A Utah-i utunk végére viszont már sikeresen rájött a lefele jövet technikájára is (kár, hogy nálunk nincs lépcső, viszont talán így nyugodtabbak a napjaink).

A legnagyobb kedvenc mostanában a porszívózás és a babakocsi tologatás.

Útálja, ha bármiféle hajpántot vagy csatot vagy nőies kütyüt a hajába biggyesztek. Azonnal letépi és messzire hajítja.

Nyelve folyton kilóg, ha koncentrál (pont, mint az apjának) vagy hangosan beszívja a száján a levegőt fókuszálás közben (pont, mint az anyja)… szép kis család 🙂

Annyira nehéz már fotózni, mert nem pózol úgy parancsra, mint a kutyáim, hanem megy a kis makacs feje után és a kamerám már nem tud lépést tartani vele.

Bilizés továbbra is megy, viszont ebben a hónapban már sokkal több meglepetés csomagban volt részem a sok utazgatásnak és zsúfolt napi programnak köszönhetően. Hát ez van, nincs mit tenni.

Megérkezett a nyár és a hőség, és ő szeret nagyokat pancsolni a medencéjében. Nem is pancsolni, inkább csak ki-be mászkálni belőle, meg nehéz fazakakat mosogatni benne. 🙂

Haja szőkés, egyre hosszabb, szempillái sötétek, hosszúak és visszafelé kunkodoróak. Szemei gyönyörűen kékek, nem tudok betelni velük, orra pisze kis masni orr. Gyönyörű kis tündérbogárka!

Nagyon anyás, bújós és hízelgő, főleg amikor fáradt. Odahajtja a kis buksiját a mellkasomra, vállamra, és két kis húsos mancsával átöleli és megszorítja a vállaimat és gyakran el is alszik így rajtam. Viszont tud már hisztizni is, de még hogy!!! Ha kiveszek valamit a kezéből, akkor elkezd rugózni, ugrálni, toporogni váltott lábbal egy helyben és fejét hátraveti és eldobja magát a padlóra ha épp olyanja van. Igazi dráma királylány.

Nem szereti ha olvasok neki (amit nagyon remélem, hogy meg fog változni) viszont ő elüldögél egymagában és hangos felolvasást tart  magának. Annyira édes. (kicsit sokat olvadozok tőle, de tényleg imádom ezt a korszakot).

Féltékeny az apjára, amikor engem ölelget vagy puszilgat, és olyankor odajön hozzám, vagy ha épp a földön fekszem, leguggol mellém és rámhajtja a fejét vagy ő is puszilgat. El vagyok duplán is kényeztetve. 🙂

Nincs kőbe vésett napirend, általában 9-ig alszik majd dél körül van az első, 4-5 körül a második szundi.

A nőket továbbra is jobban kedveli, mint a férfiakat (remélem ez a hormonok beindulásával majd megváltozik). Idegenektől nem fél, odamegy hozzájuk, rájuk néz, magyaráz is nekik, viszont amikor nyűgös és fáradt, akkor csak az anyán lógva jó neki.

Bár még mindig nagyon komoly és megfontolt a kiscsajszi, már sokkal többet beszél, magyaráz, mosolyog, huncutkodik és viháncol, mint régen.

Zoé fejlődésétől kissé eltérő infó, de lassan másfél éve (2010 Decembere óta) most jött meg nekem először és nagyon nem hiányzott. Mint egy megszeppent tinédzser, azt sem tudtam, hogy mit kell vele kezdeni, már úgy hozzászoktam a jó élethez. Viszont nem tudom, hogy a laparoszkópiás műtétemnek, a terhességnek, szülésnek vagy megváltozott étrendnek (vagy mindennek a kombinációjának) köszönhető a dolog, de abszolút fájdalom mentes volt és rövid ideig tartott. Úgy tűnik valami haszna mégis csak volt az elmúl másfél évnek. 🙂

A havi jelentés csúszásának a nagyszülőknél tett látogatásunk az oka, ugyanis leugrottunk Utah-ba a hétvégére. Íme egy kis ízelítő a szép Salt Lake City-ről  de számomra az sok rokon (értsd: ingyen babysintér) után talán a fénypont az ottani fagyott joghurtos fagyi volt. Csak rágondolok és nyáltócsa keletkezik az állam alatt.

A macis fotók minősége a hónapok elteltével drasztikus hanyatlásba kezdett, de nem tehetek róla, egyszerűen képtelenség már őt fotózni.

Közkívánatra a Maci is kapott egy puszit!

Az első szülinapi visszaszámlálás megkezdődött!