Átalussza már az éjszakát?

Hangzik a kérdés minden boldog és boldogtalan szájából, akivel összefutok mostanában. Hát mit lehet erre válaszolni?

” Persze, hogy igen. Sőt, reggel jókedvűen kipattan az ágyból, reggelimet az ágyba hozza, elmeséli hogy mit álmodott és még visszaalszik egy pár percre, míg én falatozok…… jaaaaa, hogy a GYEREK és nem a férjem??? Ah, ne is kérdezd…..”

Különben is mit nevezünk “átalvásnak” ? Mert olyan sok anyuka szájából hallom, hogy az ő gyereke bizony már 2 hetes kora óta átalussza az éjszakát… de kinek mi az éjszaka fogalma? és hányszor, mikor kelhet fel az a szegény kölyök, hogy azért ő is beférjen az átalvott kategóriába? vagy ha éjszaka fel is kel enni, viszont mindezt félkómásan, szemet szigorúan bezárva tartja az egész művelet alatt, az még belefér? és ha csak egy picit nyitja ki, mert éppen pelenkázás közben leellenőrzi, hogy biztos, hogy az anyucija matat a gatyában, nem valami illetéktelen személy….az még érvenyes?

Tudom, kéne egy napi rutin…. de nincs. Hogy miért? Mert mire azt hinném, hogy most talán kialakult egy rendszer, akkor a kisasszony richtig (mintha tudnám is mit jelent ez a szó) beújít. Eddig pl: este 9 -10 között ágybament és hajnal 3kor ébredt először enni. Ez még barátok közt is 6 órának számít, ami egy kis jóindulattal már egy egész éjszakai alvásnak is minősíthető, ha egy picit arrébb csúsztatnánk időben. De sebaj jó ez így….azaz jó lenne, ha legújabban nem jutna neki eszébe éjjel 12 körül, hogy megéhezett. Úgyhogy a legnagyobb jóindulattal sem tudom magam belehazudni az “átalvott éjszaka kategóriájába”.

Nem vagyok a hasonlítgatások híve, és soha nem érdekelt, hogy melyik gyerek mikor érte el azokat a bizonyos mérföldköveket, mert ezeket csak felesleges anyaszomorító játéknak tartottam. Viszont az egyik barátnőm, akinek a gyereke 2 hónappal fiatalabb Zoénál bejelentette, hogy az ő kölke bizony már 2-3 hetes kora óta átalussza az éjszakát, méghozzá este 10-12től reggel 8ig. Na, ekkor bármennyire is tartottam magam a “nem hasonlítgatunk” alapelvhez, azért csak felütötte a fejét az a bizonyos zöld szemű szörnyeteg, aminek IRIGYSÉG a neve, kis rosszindulattal és önváddal megfűszerezve. (Pontosan ezért útálom hasonlítgatni a gyerekeket…valaki mindig alul marad….és nem szeretem, ha az a valaki én vagyok).

Persze jött az önnyugtatás, hogy biztos csak kamuzik a csajszi, különben is neki még a szeme sem áll jól, állandóan szinezi a valóságot és amúgy sem lehet hinni neki soha. Fel is hívom, megmondom neki, hogy szégyellje magat, ilyen nem létezik, átlátok ám rajta, és különben is, kell a fenének az ilyen hazug barát. Na, de mi van, ha tényleg igaz? Vajon ez a jellemvonás egy természetbeli tulajdonság, ilyen tehetségesnek született az ő büdös kölke, vagy ő csinált valamit jól…ezáltal önmagamat minősítvén: valamit irtóra elkúrtam. Mert ő állandóan Mozártot hallgattatott a hasában levő magzattal, míg én maximum Maroon 5-ra és Lady Gaga-ra ráztam a jelentősen megnagyobbodott sejhajomat terhesség alatt. Ő babaokosító könyveket (normális ez?!?!?) olvasgatott a magzatnak, amíg én hangos szóval csak a magzatom ősi foglalkozást űző édesanyját illettem különböző (szagára és minőségére vonatkozó) jelzőkkel, mert  az nem volt hajlandó a nagy tappancsát a gyomromból kihámozni. Vajon most fizetem meg az árát a korai szaranyaságomnak? Ilyen korán már meglátszik az elcseszett gyereknevelésem eredménye? Azt hittem, hogy még van időm szembesülni a tényekkel, és maximum az iskolás években fizeti meg Zoé az árát mindannak, amit én elrontottam azáltal, hogy valszeg nem ő lesz a legszínesebb zsírkréta a dobozban. (Mert hát azok a korai babakönyvek és Mozart, ugye?!…)

Az még hagyján, hogy nem alszik úgy, mint a mormota, de ennek a tetejébe még le is kell kötöznöm őt egy kényszerzubbonyba (szép magyarosan: pólyába) mivel a kezei állandóan járnak, ütögetik őt orrba – szájba (szó szerint) ezáltal is lerövidítve azt a pár órás egyáltalánneméjszakaátalvós alvást 20 percre, engem meg kitüntetve a szaranyák királynőjévé. (Mozart visszavág).

“Hagyjam sírni, majd megnyugszik!”hangzik a jóindulatú, segítőkész tanács és eszembe jut, hogy én is ilyen agyament “segítséggel”bombáztam minden újdonsült anyukát, és puhapöcsűnek minősítve őket, ha esetleg merészeltek nem hallgatni az én kolosszálisan forradalmi tanácsomra. (Persze csak magamban puháztam őket, nem a szemükbe… annyira azért nem vagyok gerinces ember 🙂 ). Jelentem alásan, én is beálltam a puhapöcsűek sorába. Nem tudom sírni hagyni a gyerekemet. Amint lefelé görbül a szája, és szívszaggató, óriáskönny csorgató sírásba kezd, én egyből szidom azt a himsoviniszta, érzéketlen, nőgyűlölő pasi lovát és bokrát, aki ilyen agyament tanácsot képes volt kitalálni, és ezáltal a nők önbecsülését a béka segge alá tiporni. Mert ugye a nő a béna, ha ezt nem bírja betartani. Csakis egy pasi képes ilyen szívtelen ötletet megszülni.

Szóval ez az út járhatatlan. Találjunk másikat.

Lassan a férjem is hiányozni kezdett, mert rájöttem, hogy a lányommal lassan intimebb a kapcsolatom, mint a férjemmel, és ez az állapot – akárhogy is nézzük – nem vezet semmi jóra. Először kezdődött úgy, hogy Zoé a bölcsőben, ágy mellett, Dani mellettem az ágyon szituáció, aminek hamar vége lett kényelmetlenségi okokra hivatkozva. Majd Dani levonult a földre, elfoglalva ezzel az őrző kutya posztját, mivel félt attól, hogy az idő közben ágyba áttelepedett babát összelapítja éjjel álmában. Aztán rájöttünk, hogy van egy emberi fogyasztásra alkalmas vendégszobánk, akkor miért is ne aludjon már ott az ember, ezáltal ő is kényelmes és mi is elvagyunk. De már hiányzott az uram, és mivel a horkolása a másik szobából úgyis átszűrődik, hát miért ne költözzön vissza hozzám. Zoé kiságyát meg bezsúfoljuk az ágyam mellé….nagy ész. Kis veszekedés, győzködés árán meg is történt a költözködés, most úgy néz ki a szoba mint egy 90es évekbeli menekült tábor egyik túlzsúfolt “lakosztálya”, de nekem tetszik. Visszakaptam a férjemet és nem kellett a lányomtól sem megválnom ez érdekében.

Eljött az este. A TV szobában elaludt Zoé és gondoltam, hogy kihasználom az alkalmat, elmegyek én is aludni férjemet a gyerekkel a kanapén hagyva. Ez persze már ejfélkor volt, jelentősen átestem a holtponton, és nem voltam képes elaludni. Kijöttem a TV szobába úgy éjjel 2 magasságában, de látván, hogy mindketten mély álomban horpasztanak, visszavonultam. Gondoltam,alszok úgy pár percet, úgyis szoptatás lesz perceken belül…… filmszakadás….  reggel 6:30kor ébresztett Dani egy hangosan cuppogó gyerekkel. MICSODA??? Emlékezet kiesésem van, vagy tényleg este 9től reggel 6:30ig húzta a lóbőrt a Manó? És tényleg. Megszoptattam, és betettem a kiságyba aludni. Aludt is reggel 9:30ig..majd újabb szopi és vissza aludni 11:30ig. Mindeközben a férjem is ott horpasztott mellettem és én is kialudtam magam.

Azt hiszem nyugodt szívvel állíthatom, hogy átaludta a lányom az éjszakát…. mi az hogy éjszakát? Még a délelőttöt is… sőt, miközben ezt írom, most is alszik! Na ezt neked Mozart és a babás könyvek!!! 🙂

Hálás vagyok…

..mivel Hálaadási ünnepkor illik annak lenni. Na meg amúgy is. Mindennap.

Ez a kép pontosan a tavalyi Hálaadó ünnepen készült, amit barátainkkal töltöttünk. Habár itt már javában  a pocimban lubickolt Zoé, ekkor még fogalmam sem volt róla. Nem is sejtettem, de még remélni sem mertem, hogy az igazat megvalljam. Másfél éves keserves próbálkozás, méricskélés, kínlódás, orvosolás és negatív tesztelés után ezen a ponton már feladtam. Bár hajlandóak voltunk még pár trükköt ( drága trükköt) bevetni az ügy érdekeben, igazából már a B tervet szövögettük magunkban, és az adoptálás is szóba jött. De ettől függetlenül rengeteg bejegyzés volt a “hálás listámon”:

– egy hűséges, kitartó férj, akire mindenkor, minden körülmények közt számíthatok. Aki mindenkinél jobban ismer engem és még ennek ellenére is szeret.

– vannak barátaim, akikre számíthatok, akikkel nagyon sok felejthetetlen emléket gyártottunk és akik enyhítik bennem az otthon utáni honvágyat pusztán azáltal, hogy vannak.

– a kutyáim, akik mindig képesek mosolyt csalni az arcomra és hihetetlenül okosak.

– a saját és családtagjaim egészségéért! Ez egy olyan hatalmas dolog, amit igazából csak akkor értékelünk, amikor az már nincsen.

– az anyagi javakért, hogy van mit ennünk, van lakásunk, nem fagyoskodunk, nem nélkülözünk.

– salsáért (!) 🙂

– az internetért …. hééééj, ki nem adott még hálát GOOGLE-ért szinte napi szinten ?! 🙂

– ekkor még dolgoztam, és nagyon szerettem az óvodát, meg a kis prücsköket, úgyhogy azt is a listára tettem.

– fokhagymás krumplipüréért ….. nem tehetek róla: imádom! 🙂

…. idén is mindegyik listapont megmaradt, kivéve az óvoda. Bár önmagában ez is elég lenne a hálaadásra, azért a boldogságomat tovább fokozza az a kis ártatlan, jókedvű, kedves és felettébb szerethető 7 kilós csomagocska, aki 15 hete költözött be hozzánk, ezáltal minden napunkat hálaadási ünneppé változtatva át. Persze az übercuki,macis heti sztárfotó sem maradhat el (az első harci sérüléssel az arcán):

Ráadásképpen egy ultra kemény kép:

Nincs új a Nap alatt…

Milyen igaz. Minden régi ruhadivat, hajstílus, életvitel valahogy visszatolakodja magát az új és modern világba. Igaz, kicsit átöltöztetve, leporolva, feltuningolva, de a lényeg ugyanaz marad. Azzal a különbséggel, hogy úgy reklámozzák, mintha most találták volna fel a spanyol viaszt és ez a viasz a legújabb, leghipp-ebb, legmenőbb dolog a földön.

Ugyanez van a pelenkákkal is. Vissza a természetbe, azaz a szaros textil pelenkákhoz. Ez most az új divat… ez most a menő a gondoskodó, környezet tudatos, ultra-naturális, “granola” (ahogy Dani mondaná) anyukák körében.

Egye fene, én is beruháztam rá, mert elég jó áron megkaptam őket. Van 2 db Fuzzi Bunz nevű, és kis millió Bumgenius nevű textil pelusunk. Csak egy jó nedvszívó képességű betétet kell beletenni, és már fel is lehet csatolni a kis seggükre. Tépőzáras és patentos formában léteznek…nem biztostűzünk már, mint annó, a nem túl menő, nem túl hippi időben. Nagyon modernek vagyunk 🙂

Nem fogok hazudni, még tanulgatom a fortélyát, kísérletezgetek vele, mert igenis párszor átáztattam pisivel Manó ruciját (az ő pisijével természetesen 🙂 ). Szóval most próba időn vagyunk. Lássuk mi lesz belőle.

• Mosása egyszerű, a mosógép végzi, nem úgy, mint annó a nem túl hippi időben, amikor még kézzel mostak. Tehát erre sem lehet panaszom. Sőt, még a szárítást is gép végzi.
• Lényegesen olcsóbb, mint a papírpelenka.
• Nem csípi ki a kis fenekét.
• Hamarabb szobatiszták lesznek azok a babák, akik textil pelust használnak a statisztika szerint. (Van benne logika, nem szívja úgy fel a cuccost a pelus, ezért kényelmetlen nekik, és ki szeret hosszú időn keresztül kakiban – pisiben ücsörögni?!)
• Jelentősen kevesebb szemetet termelünk, ami a környezetünknek és a lelkiismeretünknek is egyaránt jót tesz.
• Persze azért ha elhagyjuk a házat vagy az esti időszakra én továbbra is eldobhatós pelust fogok használni. Nem mentem át azért annyira fantikusba még (hát igen, a lustaság nagy úr).

Hogy ez a hippi mozgalom nálam meddig fog tartni, még kiderül. Egyenlőre csak gyönyörködöm a klassz kis mintákban, és a jelentősen megvastagodott popsijában. Úgy tűnik neki is tetszik. 🙂

Gymboree

Szuper napunk volt! Gymboree nevű baba játszóházba használtuk fel az ingyen jegyünket.

Nem volt nagy tolakodás, mindössze három kisbaba hozta el a szüleit a nagy eseményre. Az egyik kisfiút Zack-nek hívták. Ő már gyakorlott versenyző rutinjával rendelkezett, hisz 7 hónapos és már “kiskora” óta rendszeresen jár ezekre az órákra. Ő nagymamáját hozta magával és valami undorító, köhögő takonykórt. Remélem, hogy haza is vitte és nem osztogatta jószívűen szét minden pajtikájának. A másik kislányt Cayden-nek hívták (ami ugye fiú név) és az azonos nemű szüleivel (gyengébbek kedvéért magyarul: leszbikus házaspárral) szállt versenybe. Mondom  hogy szabad országban élünk, nem diszkriminálunk senkit. 🙂 11 hetes, 9 poundos szépség, aki véleményem szerint nagyon hasonlított Zoéra. Mikor hangot adtam eme véleményemnek (mert ugye nem tudom befogni a számat), azt kérdezte Cayden egyik anyukája, hogy mi is OSHU-s spermadonort használtunk ? 🙂

– ” Huh? öööööö …. háááát, nem igazán. Mi hozott agyagból dolgoztunk, Zoé hazai termés.”

Elkezdődött az óra a kis tantónéni csicsergő, felettébb locsogó – fecsegő természetével. Dani arcára ekkor kiült a fájdalom és hangtalan ordításba kezdett. Én mindezt látván csak röhögtem nagyokat a nemlétező bajuszom alatt, és csak reménykedni tudtam abban, hogy Dani kulturált keretek közt folytatja tovább a látványos szenvedést. 🙂

Először kezet – lábat tornáztattunk, miközben bugyuta énekeket daloltunk … azaz mindenki (még Dani is) énekelt, csak az én agyam volt túl lusta, hogy egy 2  soros, irtóbonyolult dalszöveget megjegyezzen.

Majd Dani bábozott Zoénak (megint csak egy agyament dalocska keretében). Szerintem ekkor már Dani úgy belejött a dologba, hogy jobban élvezte, mint Zoé. 🙂  (persze ő ezt soha nem ismerné el).

Mivel Dani ennyire belejött már a játékba, ezért ő csinálta Zoéval a következő feladatot, ami lámpázás volt. Mondanom sem kell, mindketten nagyon élvezték.

 Majd elérkezett a nap fénypontja, amiben Zoé minden elvárást felülmúlóan túlteljesített mindenkin…. igen, jól hallottátok… beleértve a 7 hónapos Zack-et is. Ez a feladat pedig nem más, mint a hasonfekvés volt. Egyszerűen imád hason lenni a kis malackám. Legszivesebben egész idő alatt úgy lett volna, ha tehette volna. Ebben a pózban kellett szemükkel a lámpafényt követni majd önmagukat a tükörben nézegetni. Zoé kis produkciója annyira lenyűgözte a közönséget, hogy nem győztek betelni vele. Mondta a tantónéni, hogy nagy a valószínűsége, hogy Zoé hamarosan elkezd kúszni -mászni…. már alig várom!!!

Kis mókusom úgy figyelt minden szóra, mozdulatra, utasításra, feladatra, mintha értené is, hogy mi történik körülötte.

Ez után sok sok buborékot fújt a tantónéni ránk, a pokrócunkra, a hajunkra és minden egyes négyzetméterébe a teremnek. Ezt nem nagyon értette Zoé, de attól még csöndben úgy tett, mintha élvezné.

Végezetül egy nagy, színes ejtőernyő alá fektettük a babákat és felettük reptettük a sokszínű pokrócot fel alá. Na, ez nagyon tetszett nekik! Teljes ámulattal és odaadással figyelték az eseményeket. (és ha nem lennék lusta, akkor most feltöltenék egy videót is róla….de lusta vagyok 🙂 )

Mikor végetért minden, Zoé beült az autóülésbe, arcát mélyen a pokrócába fúrta, és egy zokszó nélkül már horkolt is nagyokat. Mi közben megebédeltünk a Quiznos-ban. Mi ez ha nem egy tökéletes nap?

U.I.: Valószínűleg nem fogunk feliratkozni erre a programra (bár jól éreztük magunkat), viszont arra nagyon jó volt ez az alkalom, hogy Zoét új oldaláról ismertem meg. Lehet, hogy csak azért, mert napközben volt, nem késő este…. vagy lehet, hogy mert senki nem támadta nagy hévvel és kíváncsisággal ….. vagy lehet, hogy azért, mert a Nap és a Hold épp jó szögben álltak be…. nem tudom … de Zoé nagyon boldogan, felszabadultan, mosolygósan és vidáman viselkedett idegenek társaságában és engem ez kimondhatatlanul nagy boldogsággal és büszkeséggel töltött el.

14 hetes

Eljött a péntek és mi megint egy héttel idősebbek lettünk. Rohan az idő…

Mint az utóbbi hetekben kiderült, Babócának tömegiszonya van. Egyszerűen nem viseli jól a hirtelen jött lármát, fényeket és a sok ismeretlen ember érdeklődő tekintetét, miközben gügyörészve lerohanják. Lehet őt emiatt hibáztatni? Nem vagyok túl büszke rá, de be kell ismernem, hogy ezt a tulajdonságát tőlem örökölte. Ha tehetném (és néha teszem is 🙂 ) én is hangos üvöltözésbe kezdenék egy ismeretlen tömegben. Nem bírom elviselni…  

Persze egy idő után megnyugszik és lecsillapodik, de akkor is kisebb tömegben, egy két ember előtt produkálja csak magát  (…ezt is tőlem örökölte).

Ezt a sírást és félelmet úgy vettem észre, hogy leginkább a férfiak érintése, figyelme és tekintete váltja ki belőle ( … na ezt biztos NEM tőlem örökölte 🙂 ).

A karjaimban viszonylag hamar megnyugszik, ami egyrészt nagyon legyezgeti anyai hiúságomat, másrészt viszont nem szeretnék belőle mimózalelkű anyámasszony katonáját nevelni.

Leginkább viszont azért fáj a szívem ilyenkor, mert mások lemaradnak arról, hogy igazából milyen fantasztikus kis lény is ő valójában. Naphosszat képes gügyörészni, ha épp kedve tartja. Úgy flörtöl a kis búzavirág kék szemeivel, hogy legény ( vagy leány …. nem diszkriminálunk, szabad világban élünk 🙂 ) legyen a talpán, aki annak ellene tud állni. Boldogan mutogatja, és dugja ki a kis pirinyó nyelvecskéjét, ha kérem. Puszilgathatom ameddig akarom, amilyen erősen és sokáig csak akarom, SOHA nem tiltakozik ellene, csak mosolyogva élvezi. Millió arckifejezése szebbnél szebb történeteket mesél. És minderről mások lemaradnak. Pedig milyen jó is lenne mindezt megosztani….

Alvás: már alakul a dolog. Szeret reggel aludni (pont mint én). Van amikor csak reggel 11kor tápászkodunk ki az ágyból…de jó is nekünk. Eddig bepólyáltuk estére, mert azok a szemtelen kis kezecskék folyton – folyvást megtámadták az arcát, és erre ő állandóan felébredt. Tehát kényszerzubbonyba kettük őket 🙂 Viszont nappal csak hason alszik…. úgy könnyebb.

Evés: továbbra sincs vele gond, harcol a hasáért, és nagyon produktivan szopizik, mint ahogy azt a képei és a mérleg is tanúsíthatja. Ha nem kapja meg a cicit azt általa kiszabott határidőn belül ( AZONNAL!!!) akkor nagyon tud szidkozódni és ordibálni.

Fejlődés: még nem fordul át ( csak a kanapén, és ott is csak déli irányba 🙂 ) de már nem kell sok hozzá, nagyon próbálkozik. Játékokat, anyagdarabokat előszeretettel szorongat és tömköd a szájába. A hajamat kegyetlenül húzza, tépi. Ma is egy egész hajcsomót találtam a kis öklében 🙂 . Hason fekve jó magasra kinyomja magát sokáig. Kis vasgyúró. Szemei még mindig gyakran keresztbe állnak ( NEM a fejre ejtés miatt! 🙂 )

14 hét óta ismerjük csak egymást de úgy érzem, mintha mindig is részese lett volna az életünknek. Olyan természetes, hogy van … és itt van….és velünk van ….  hozzánk tartozik …a családunk része …. annyira, de annyira imádom, hogy nincsenek is rá szavak.

Pillanatképek…csak úgy…

Az a szemöldök….

 

 

 

Két kiskakas a szemétdombon … avagy két “véreb” a hot tub-on őrszemet áll. 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Anya mágikus érintése. Imádom mikor így elalszik rajtam.

 

 

 

 

 

 

“Hahóóóóóóóó, van odafenn valaki????”

 

 

“Hmmm, ki érti ezt? Pedig esküdni mertem volna, hogy szárnycsapásokat hallottam odafentről.”

Front

Látszik hogy front van. A fejem tegnap estétől kezdve megállás nélkül lüktet és Zoé is kókadozik egész nap. Ami abszolút nem zavar, mert épp hogy csak enni kel fel, kicsit mosolyogni és utána nyomás vissza az ágyba lóbőrt húzni.

Mivel ennyi időm van most magamra ( és a fejem továbbra is szét akar robbanni) ezért nem húzom tovább az időt, hanem felteszem a kedvenc videómat. Olyan édes ahogy hápog – tátog, mint egy halacska a cumi után 🙂

Szülinapi flört

Azt hiszem túl hamar elszóltam magam, amikor Zoé csicsergő, locsogó -fecsegő természetéről áradoztam. Még hogy social butterfly. Tegnapi este első felében leginkább egy fába szorult sakál képe ugrott be, mintsem egy kis barátkozó pillangóé.

Social butterfly

Mostanában szinte minden nap mentünk valahova. Tegnap vacsorára voltunk hivatalosak Zoé “barátnőihez”. Van egy 4 éves és 2 éves kislány testvérpár, akik RAJONGANAK a kis mókuskáért. Be vannak zsongva akárhányszor találkoznak vele, és folyton tartani akarják a kezükben, amit Zoé abszolút nem bán. Nagyon szereti ha foglalkoznak vele. Egész jól bírta az estét, kivéve amikor a lányok apukája próbálta a kezébe venni…. na akkor eltört a mécses. Nem tudom miért, de valamiért nem érezte jól magát nála, és folyton elsírta magát. Sajnáltam szegény Mike-ot, mert ő viszont olyan nagy szeretettel fordult Zoé felé. Na hát van ilyen….

Ma meg nyakunkba vettük a várost … azaz inkább csak az IKEA-t. Oda megyünk felüdülni, nézelődni, szórakozni. 🙂 Előtte beugrottunk ebédelni egy gyorsétkezőbe, ahol Zoé mindenkivel, aki rávetett egy pillantást szóbaelegyedett. Mindenkinek kurjongatott, mosolygott, beszélgetett, vihorászott, magyarázott. Annyira élvezte a sok újdonságot maga körül, hogy nem tudtam betenni a babakocsiba. Folyton az ölembe kunyerálta magát, hogy minét többet lásson és magába szívjon ebből az érdekes világból. Nem tudom mikor lett ilyen élénk és emberközpontú az én kis manóm, de nagyon élvezem. Olyan kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz a személyisége.

(kicsit későn kaptunk észbe, hogy videózni kéne. Itt már jelentősen lankadt a jókedv és viháncolás, de attól még így is nagyon aranyos)

Holnap szülinapi zsúrra megyünk. Már nagyon várjuk! 🙂

3 hónapos

… és 13 hetes egyszerre. Micsoda egybeesés.