Kis emberek nagy történetei

Vivien világra jövetele

Azt se tudom hol kezdjem.

2014.július 20-án megszületett a második porontyunk!

És nem is akárhogy …!!!

Szombaton, Július 19-én kicsit elkenődtem, hogy nem volt szülés, mert a 19-es szám (is) nagyon szimpatikus volt nekem. Aztán elmentünk egy nagyot sétálni a játszótérre, és már éreztem én, hogy nyiladozok ott alul, de hát ez még ugye sokat nem jelent. Baba nagyon alacsonyan volt, a nyákdugót előző nap elvesztettem, majd a séta során még egy adagtól megváltam. Ekkor már sejtettem, hogy közel van a vég, de igazából akkor tudtam, hogy valami nagyon készülődik, amikor Danival aznap éjszaka egy irtó banális dolgon úgy összevesztem, hogy még magam is meglepődtem a reakciómon! 🙂

Elkezdtünk nézni egy filmet még korábban, és gondoltuk, hogy este befejezzük, ezért elküldtem őt zuhanyozni, mondván hogy 10 perc alatt befejezi és folytathatjuk a filmnézést. Eltelt több, mint fél óra, és se kép se hang a férjemről így fél 12 magasságában. Rátelefonáltam, mert ugye nem volt kedvem 3 szintet mászni, hogy levadásszam, és kiderült, hogy még csak most fejezte be a WC-zést! Azt hittem megtépem! Még csak a zuhany közelébe sem ért ekkor. Úgy felment a pumpám, mert ugye mit képzel ő magáról, engem az éjszaka közepén így megvárakoztatni, amikor álmos vagyok és fáradt, ő meg nyugodtan vakációzik a WC-n órák hosszat és még csak ezután kezd neki zuhanyozni. Mérgemben lekapcsoltam a filmet, lefeküdtem sértődötten alvást szimulálni és mondtam neki, hogy ha ő ebben nem látja a helyzet súlyosságát, akkor igazából nincs is miről beszélnünk és holnap a szülésnél nem is akarom, hogy ott legyen! :))))

Jó, éreztem én már akkor, hogy túlreagáltam elég alaposan ezt a helyzetet, de hát fáradt is voltam és hát már nagyon a szülés küszöbén álltam. Természetesen úgy felcsesztem az agyvizemet, hogy hajnal 3-ig nem tudtam elaludni, és már akkor éreztem, hogy ennek így nem lesz jó vége. Tudtam, hogy holnap szülni fogok. Örültem neki, mert végre lehűlt a levegő, és ideálisak voltak a körülmények. Nagy nehezen elaludtam, csak azért, hogy 3 óra múlva elég erős, görcsölő 10 perces fájásokra ébredjek! Na, nesze neked, gondoltam, megérte ekkora patáliát csapni egy félórás szarás miatt. 🙂 Most hulla fáradtan állhatok neki szülni megint. Feküdtem az ágyban, próbáltam csöndben maradni és átadni magamat a fájásoknak, elengedni minden izmomat és csak hagyni, hogy átmenjen rajtam a hullám. Teljesen kezelhető és tűrhető volt, olyannyira, hogy a közte lévő 10 percekben erős kétségek gyötörtek, hogy vajon csak hallucináltam-e ezeket a fájásokat vagy tényleg elkezdődött a dolog?! Ekkor jött egy újabb hullám, és anyázások közepette bebizonyosodott az agyamban, hogy már pedig ez az, the real thing! Aztán elmúlt, és újra kételkedni kezdtem. Persze csöndben maradtam, nem ébresztettem fel senkit, mert tudtam, hogy Daninak tett fenyegető ígéretemet, miszerint megfosztom őt a szülésemen való részt vételi jogától, már rég megszegtem és nem is gondoltam komolyan. Betettem az ágyneműimet mosni, elkezdtem takarítani a házat és valamikor fél 10 magasságában Zoé és Dani is felébredt. Zoé kérdi, hogy ma mit csinálunk? Mondom, hogy ma megszületik a kistesó. Erre Daninak kikerekedtek a szemei és akcióba lendültünk.

IMAG5837

Na és itt jön a lényeg, amit eddig nem mondtam el nyilvánosan, főleg itt a blogon, de még anyukám sem tudott róla: otthon, a lakásban terveztük  a szülést már a kezdetektől fogva. Azért tartottuk titokban, mert tudjuk, hogy mi a többség véleménye róla. Mi utána néztünk a dolognak, millió könyvet elolvastam róla, beszéltünk a szülésznőinkkel, ismerősökkel, akik otthon szültek és teljesen készen álltunk rá fizikailag és mentálisan is. Erről majd írok egy külön bejegyzést, most viszont maradjunk a sztorinál, magánál.

Szóval reggel nekiálltunk valamennyire összetakarítani, tiszta ágyneműt húzni, a szülőkádat előkészíteni, mindent lefóliázni. Úgy nézett ki a nappali, mint a Dexter című sorozatban a gyilkoláshoz előkészített, lefóliázott, bekamerázott szobák. 🙂 Műanyag terítő a földön, a nagy szülőkád kipárnázva, plasztik réteggel bevonva, az ágy megágyazva, majd szintén műanyaggal bevonva és a tetejére egy régi, eldobható ágyneműhuzat terítve. Kamera a kád mellett felállítva és akcióra készen. IMAG5827IMAG5822Eközben megreggelizett a család, a fájások jöttek mentek, de tudtam közben dolgozni, beszélni, takarítani és készülni. Megjött a bába, szülésznő is (az egyik a három közül), hogy megvizsgáljon. Amint belépett az ajtón, a 10 perces fájások sűrűbbek lettek, gyakoribbak és fájdalmasabb, de mivel nem jajgattam, nem szenvedtem látványosan, így nem tűnt neki úgy, hogy annyira közel lennénk a célhoz. Megnézte a felállított kádat, segített még pár hasznos ötlettel, átmentünk az előkészített dolgok listáján is, megnézte a vérnyomásomat (ami meglepő módon az átlagosnál sokkal alacsonyabb volt), pulzusomat, baba fekvését és szívhangját, majd úgy döntött, hogy kimegy az utamból, nem akar zavarni engem, hiszen még nagyon messzinek tűnik a valós szülés a látottak alapján. Úgy tippelte, hogy majd csak este szülünk, de én tudtam, éreztem, hogy ez már órákon belül meglesz. Ez volt délután 1 körül. Örültem is, hogy elment, mert nem tudtam volna vele mit kezdeni ott sokáig két fájdogálás között. Miután elment, a fájások felerősödtek, így Zoéval összebújtunk egy kicsit, megvigasztalt engem, megölelgetett és sokat segített az érintése. Bekapcsoltam a Pandora rádión a Sade állomást, a kedvencem, lassú árenbí ésszóóól zene Sade, Tracz Chapman, Sting, Simply Red, Bob Marley és sok más általam kedvelt előadó zenéjével. Egész vajúdás, szülés és utógondozás alatt ez ment, és még a szülésznők is megdícsérték a zenei választásomat, mert nagyon nyugtató volt az aláfestő zene.

10270542_10154371170990099_8324401702977221488_n - CopyZoét megebédeltettük, és mondtam Daninak, hogy fektesse le most ő Zoét, mert én addig beülök a fürdőkádjába. Ekkor már elég sűrűn jöttek a fájások és gondoltam, hogy a meleg víz majd segíteni fog, de még nem akartam a nagy kádat feltölteni. Bemásztam a kádba, jó meleg vizet engedtem magamnak és nagyon jól esett. Teljesen ellazultam, egymagamban voltam a saját házam kényelmében és teljesen jól éreztem magam. Kivéve mikor jöttek a fájások, de akkor meg próbáltam minden izmomat ellazítani, átengedni magam az élménynek és nem harcolni ellene. Néha sikerült, néha meg nagyon nem. Néha annyira fájtak a hullámok, hogy szinte csillagokat láttam, néha meg elképzeltem, hogy hegyet mászok, felérek a hegytetőre és lecsúszok onnan…és akkor sokkal könnyebb volt az az egy perc. Amíg a kádban voltam, és nem jöttek a fájások, továbbra is kételkedtem a vajúdás valóságában. Aztán amikor egy újabb hullám átcsapott a fejem fölött, akkor éreztem, hogy itt a vég! Dani közben elment zuhanyozni és körmöt vágni (ugyanis ezúttal ez volt a számára mindenképpen végrehajtandó utasításom … első szülésnél legalább 20x fogat mosni kergettem el őt:) ) és mire végzett az önszépítkezéssel, bejött hozzám. Úgy tűnik akárhányszor valaki körülöttem volt, a fájások felerősödtek és felgyorsultak, mert ezúttal megkértem, hogy mérje őket (megkértem az erős túlzás, egyszavas parancsokat ugattam csak, ennyire tellett az erőmből) és kiderült, hogy kevesebb, mint egy percen belül egymás hegyét-hátát érték már a nyomások. Ekkor küldtem Danit, hogy töltse fel a kádat, és hívja a szülésznőket azonnal. Közben vedeltem a jeges vizet, hűtöttem magamat hideg vizes ronggyal és levánszorogtam az alsó szinten lévő WC-be, hogy ott folytassam a szenvedést. Ekkor már nem volt egy másodpercnyi szünetem se két fájás között, ott szenvedtem a WC-n ülve hol csöndesen, hol kicsit hangosabban, miközben Dani a fal másik oldalán ugrált, mint egy kenguru, hogy mindent előkészítsen. Forró vizet töltött slaggal a kádba, majd hideg vízzel hűteni próbálta, kereste a megfelelő hőmérsékletet. Egyszer még engem is kicsalogatott a Wc-ről, hogy eldöntsem, tetszik-e nekem az a fokú melegség. Beleléptem, leforráztam a lábam, egy “B.meg találd ki te!” felkiáltás keretében visszavonultam biztonságos vajúdó zugomba (wc) miközben egész végig hangosan lamentálgattam az élet nagy kérdéseit, hogy “Minek kellett nekem ezt csinálni? Miért lettem terhes? Miért kell nekem szülni?”. Visszaültem a WC-re, éreztem, amit már egy jópárszor, hogy tágulok, nyílok szét alul és ekkor elment a magzatvizem egy pukkanás keretében. Hirtelen széklet ürítési inger lett úrrá rajtam, és akkor tudtam, hogy ez már a vég. Tudtam, hogy ez nem a kaki, de mégis nyakig ülünk a sz.rban. 🙂 Meglepő módon nyugodt voltam belül, tudtam pontosan, hogy már tényleg az utolsó szakaszban vagyok. Bíztam a testemben, hogy ha össze tudta gyúrni ezt a babát 9 hónap alatt, akkor világra is tudja hozni. Bíztam a babában, hogy ösztönösen tudja, hogyan kell megszületni és jó munkát fog végezni. Bíztam magamban, hogy képes leszek végrehajtani az előttem álló feladatot és nem vesztem el a józan eszemet közben. De nem utolsó sorban bíztam Daniban, hogy mindent előkészít, megcsinál, vigyáz ránk és bíztam a józan ítélőképességében is probléma esetén. Örültem, hogy nincs körülöttem senki, csak Dani és el tudom engedni magam teljes mértékben. Éreztem, hogy kezd kibújni a feje, ezért szóltam Daninak, hogy elindult a baba. Ő bejött, én kicsit visszaszívtam a gyereket 🙂 hogy tudjak sétálni. Betámogatott Dani a vízbe, rákapaszkodtam a kád oldalára miközben térden állva lazítani próbáltam a jó meleg vízben. Nagyon jól esett a víz! Sajnáltam,  hogy nem jutottam bele hamarabb. Ekkor a fönti szintről Zoé folyamatosan ordított, hogy neki kell altató juice! (általában meggylé-t kap estére, hogy elaltassa, de már ezer éve nem kapott, és nem tudom, miért pont most jutott eszébe!?) Nem bírtam már elviselni a vinnyogását, így Dani felfutott hozzá megnézni, hogy mi baja, de amint felért, én már ordítottam neki, hogy jöjjön vissza, mert kinn van a baba feje! Mire visszaért már tényleg kinn lógott a vízben Vivi feje, ő hátulról szemezett egyet a babával (ekkor még mindig sehol semmi szülésznő a képben), megfogta a kezével és vártuk a következő tolófájást. Úgy tűnt, hogy egy csomó idő eltelt a kettő tolás között, mert volt időm hangosan gondolkodni azon, hogy vajon megfullad-e a víz alatt a baba és miért nem csak húzza ki Dani a kezével a gyereket?! 🙂 De Dani meglepő nyugalommal mondta, hogy nem szabad, megvárjuk a következő tolófájást és kinyomom és nem lesz semmi baja a babának, mert ekkor még nem lélegeznek, csak ha a szárazon vannak. Ezeket mind tudtam én is elméletben, de akkor jól esett, hogy gyakorlatban, nyugodt embertől hallottam vissza az emlékeztetőt. Teljesen nyugodtak voltunk mindketten, ott vártuk, hogy kibújjon a következő rész is, csöndben, átéléssel, türelemmel. Majd jött a következő tolófájás, de nem  nevezném fájásnak, mert igazából nagyon jóleső érzés volt. Vízben voltam, ellazultak az izmaim, és tudtam, hogy amint tolni kell, én nem fogok tolni, csak tudatosan ellazítom az izmaimat alul, hogy kicsússzon a baba és ne erőszakkal nyomjam világra, vagy akadályozzam a befeszült izmaimmal. Így is történt: amint elindult az inger, és ellazítottam minden izmomat a kijáratnál: a baba kicsúszott! Igazat megvallva, az egész szülés dologban ettől a résztől féltem a legjobban a múltkori élményemre alapozva, de most ez volt a legjobb, legkellemesebb és fájdalommentesebb része. Nem volt repedés, nem volt tüzes karika, nem volt fájás…csak egyszerű kicsusszanás! Dani fogta végig Vivient, majd látta, hogy a köldökzsinór nagyon hosszú, így csak oldalról körbeadta nekem, a mellkasomra fektette, majd felrohant Zoéhoz felvinni neki az altató juicet! 🙂 Eközben felhívta a szülésznőt, hogy itt van a baba (még hogy a férfiak nem tudnak multitask-elni) én meg csak a kádban ültem, babával a kezemben, zombi arckifejezés az arcomon és egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mi történt!? Nem is tudtam, hogy milyen érzés volt bennem…. csak voltam, kimerülten, néztem ki a fejemből és tudtam, hogy minden a legnagyobb rendben van. Megcsináltuk! Nyugalom áradt szét a szobában és én csak élveztem a jelen pillanatot, nem gondolkodva semmiről! Ott feküdtem az új babával a karomban, a jó meleg vízben, csöndes kis teremtménnyel élveztük a jelent, egymást és kimerülve, de boldogan melegedtünk szorosan összebújva.10553345_10152588486353249_4323673023489617224_n - Copy5 perc múlva befutott az egyik szülésznő ( a kedvencem) és csak mosolygott, hogy micsoda történetben van részünk. Meghallgatta a babát, minden rendben volt vele, kicsit kék volt az arca, de ez teljesen normális, jó a szívhangja és a tüdeje is. A kádban lévő víz színe is jó volt. Alig sírt Vivi! Mikor lement a stresszes időszak, és megérkezett a felmentősereg, Danira akkor jött rá a pánik roham 🙂 Akkor jött rá, hogy mit is csináltunk és ott elkezdett hirtelen remegni. 🙂 Néztem is, hogy hát ezt most miért, már tök felesleges, de értettem, hogy mi zajlik benne. Izabel próbált bocsánatot kérni, és mondta, hogy nem is kellett volna elmenjen, nem látta ezt előre, de megnyugtattam, hogy Daninak ennyi a minimum, amit megérdemel az én 9 hónapom után. 🙂 Az igazat megvallva, én titkon, a lelkem legmélyén erre is vágytam. Csak mi ketten legyünk itthon, Dani fogja ki a gyereket és én meg teljesen el tudjam engedni magam és átadjam magam a jelennek,  a fájásoknak anélkül, hogy feszélyezve érezném magam mások, idegenek körül. Nem említettem ezt soha Daninak, mert tudtam, hogy az életben ebbe a felállásba nem menne bele, de azt is tudtam, hogy ha ez megtörténik, akkor ő végtelenül büszke lesz utána magára, és akartam, hogy számára is különleges élmény legyen a szülés, ne csak nekem. Hát megtörtént, akarva- akaratlanul is. 🙂 Mikor elmeséltem a szülésznőknek a gonosz tervemet, hogy én valójában erre is vágytam, ők is meglepődtek, de mondták, hogy nem én vagyok az első, akitől ezt hallják, és azoknál mindig le is késték véletlenül a szülést. Még egy ideig a kádban ültem, de aztán meguntam, melegem volt, a placenta nem akart kijönni, így kimásztam a kádból, babával a kezemben, felfeküdtem az ágyba és mikor megállt a köldökzsinór lüktetése, akkor a bábák segítségével Dani elvágta a zsinórt. Megszoptattam a babát, remélve, hogy hamarosan a placentának is életet adok, de a nyomorult csak nem akart megszületni. Vivike csöndesen elaludt mellettem, betakarva a melegben, mi meg nekiálltunk kínlódni a placentával. Mivel nagyon alacsonyan volt, így meg kellett várni, hogy a méhem kellőképpen összehúzódjon, hogy kilökje magából. Általában 5-30 perc között kijön normál esetben, de nálam két óra múlva is arra vártunk. Hálás voltam azért hogy otthon vagyok, és nem a kórházban, mert ott már adták volna a pitocint és kitépték volna belőlem. Itt adták nekem a keserű gyökerekből álló kivonatot, ami tényleg beindította a méhösszehúzódást (azt hittem belehalok, jobban fájt mint a szülés) és mikor megpróbálták kihúzni, akkor majdnem szájba rúgtam őket, annyira fájt, úgyhogy feladtuk. Vártunk. Beszélgettünk, nevetgéltünk, dokumentálták a dolgokat, pozíciót váltottunk, még több kivonatot ittunk de semmi sehol. Kezdtem már nagyon frusztrált lenni, nem gondoltam volna, hogy ez a rész ennyi ideig eltart. Féltem is egy újabb szüléstől, ezért is nem mertem nyomni a fájásokkal, de nem is volt erőm kinyomni, az az igazság. Ekkor felébredt Zoé. Apa lehozta Vivient megnézni, én videóztam közben, majd átadtam Kellinek a kamerát és Zoéval foglalkoztam, aki nagyon örült az új babának. Egész végig puszilgatta, ölelgette és dumált velem róla. 10563169_10154372677855099_7833533569345974670_nMajd feltette a régi lemezt, amit már reggel óta harsogott, hogy ő Alettához akar menni játszani, így áthívta Dani Emesét, hogy vegye fel Zoét, ha tudja. Át is jött Emese elvinni Zoét, miközben a házon belül én egy utolsó nekifutás keretében megszültem végre a placentát is. Olyan hatalmas volt az a dolog, és kemény, hogy szinte jobban fájt, mint Vivien feje a kijövetelkor. De megvolt, ezen is túlestünk, Zoét is lepasszoltuk, most már minden a legnagyobb rendben volt! A három bába asszony feltakarított mindent, a kádat kiszivattyúzták, a szemetet kidobálták, egy adag mosást elindítottak, a szoba ragyogott és meg nem lehetett róla mondani, hogy percekkel ezelőtt jobban hasonlított egy gyilkosság helyszínére, mintsem egy nappalira.  Minden szép, friss és tiszta volt és nem maradt más hátra csak a pihenés. Mindenki bevágott egy nagy tál előre megfőzött cukkini krémlevest a nagy munka után, majd ők hazamentek, mi meg Danival újra egyedül maradtunk, hármasban, mint anno 3 évvel ezelőtt Zozkával. Kivéve, hogy most nem kellett kórházból hazajönni, nem voltak óránkénti ellenőrzések, gyógyszer tömködések, ki be járkálás, vérnyomás mérés. Annyira idegesített akkor a dolog, és annyira örültem, hogy most nyugodtan tudok pihenni, otthon vagyok és nyugodt körülmények között ellazulhatok. Vivien Ivy Pungor (V.I.P) megszületett 2014, Július 20-án délután 14:39-kor (Dani lelkére kötöttem, hogy dokumentálja) születését videóra rögzítettük, súlya 4 kg 8 dkg, félelmetesen hasonlít Zoéra, erős, pont mint Zozka és úgy emeli a fejét és olyan intenzíven szopizik is, mint anno az elsőszülöttünk. Sűrű, fekete haja van, csodaszép formás, nyugodt és békés kislány akiből árad a kiegyensúlyozottság és a béke. Zoé nagyon jó nagytestvér, imádja a kisbabát, mindenben segíteni akar, de még fel kell dolgoznia az új felállást, hozzá kell szoknia, hogy nem egyedül van. Kicsit nehezen viseli a dolgot, nem  a babával kapcsolatosat, hanem a kevesebb figyelmet. Instant hisztik, erős akaratnyilvánítás jellemző az elmúlt két napra, amit próbálunk türelemmel és megértéssel kezelni, mert tudjuk, hogy nem egyszerű most neki a sem. De összességében véve elmondhatom, hogy tényleg SZÉP AZ ÉLET!10563098_10154372380205099_480764793469771597_n - Copy

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: