Babóca 19 hónapos

Már olyan nagylány. Soha nem gondoltam volna, hogy a másfél éves gyerekek már ilyen nagyosak. A fejemben még olyan kis babáknak tűntek, és egy évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy milyen is lesz majd másfél évesen, miket fog csinálni és hogy fog kinézni.

Hát gyönyörűen. Napról napra szebb és formásabb. Igaz, a nagy pókhasa továbbra is megmaradt, de már formás kis csirkelábai vannak (a nagy pocaktól viszont inkább pipaszárra hasonlítanak), karjain a húsos redők elfogytak, fejecskéje formásan elegáns, pisze orrát megzabálom, gyönyörű kék szemeibe mindenki beleszeret, szőke göndör fürtjeit egész nap simogatnám és a hosszú, fekete szempillákat senki nem tudja szó nélkül hagyni. Nem is értem, hogy lett két ilyen emberből, mint mi, ennyire csodás kis lényecske.

Már egyedül eszik a tányérjából és iszik a pohárkájából. Eddig csak videózás mellett volt hajlandó enni, de véget vetettem ennek a korszaknak. Együtt eszik az egész család, mindenki önállóan és egyedül az asztalnál. De ő ezt viszonylag hamar megúnja és olyankor kis asszisztálásra van szükség. Érdekessé kell tenni az evést számára. Van, hogy ő tehet minden falatra egy csepp mustárt vagy ketchupot, babszemet vagy borsót. Lényeg, hogy fontosnak érezze magát. 🙂 Kedvenc itókája a saját készítésű mandulatej (amit juharsziruppal, vanília aromával és fahéjjal ízesítek), de nagyon szereti csinálni és inni is a házi készítésű zöldség turmixokat, leveket is. A forró ételeket pedig egyedül megfújja, hogy lehüljön. Olyan édes. Ha valami ízlik neki, akkor hangom Hmmm és Hammm-ogással jelzi. Ha nassolni akar, akkor odahozza hozzám a kistányérját, beleteszek neki gyümölcskompótot, elvonul a kisasztalához, leül és egyedül betermeli a zsákmányát. Zabálnivaló!

Ha már a fújásnál tartunk, az orrát is ki tudja fújni zsebkendőbe. Na, nem bivajerősen és csontszárazra, de érti a koncepcióját, nyomja rendesen a levegőt az orrán keresztül, ha oda teszek elé egy PZSt. Meg is lepődtem rendesen, amikor először csinálta. Az orrszívót is megszerette, sőt, van, hogy ő kéri tőlem, hogy csapoljam le, mert eldugult. (Fogzik ezerrel, és ilyenkor taknya-nyála egybefolyik.) Sőt, nem csak ebben önálló, hanem a zokniját is egyedül húzza fel a lábára. Nem csak a sajátját, hanem a mi levetett, meleg, házi pamutzokninkat is előszeretettel kapkodja a tappancsaira és slattyog ki velük hozzánk nagy büszkén.

WC-zés ügyben inkább visszafejlődésről tudok beszámolni,ami nagyban köszönhető saját lustaságomnak és kényelmességemnek. Ugyan még mindig gyakran kakil és pisil is a WC-be, de már reggel nem akaródzik neki ráülni.  Ha nekifeküdnék, egy hét alatt szobatisztára tudnám nevelni (legalábbis úgy gondolom) viszont én nem vagyok felkészülve még rá. El nem tudom képzelni, hogy mit csinálnék vele az autóban, ha rájön a szapora. 🙂 Vagy boltban? Vagy a játszótéren? Még egy kicsit élvezem a pelenka által nyújtott kényelmet, nem kell ezt elkapkodni, ej ráérünk arra még. (Szarannnnyaaaaa)

Lóg!!! Kis tornászbajnokom imád lógni! De még milyen sokáig! Eszméletlen. A kismajom egész nap a rudakon csimpaszkodna, ha rajta múlna. Nagyon ügyes!

Rengeteget motorozik, egyensúlyozik a talpamon, ugrál az ágyon, mászik a szék alatt,rajzolgat a füzetébe, olvasgatja a könyveit, felül a nyakunkba és kergetteti magát velünk. Nincs egy unalmas perc sem mellette.

Beszéd terén még mindig nincs nagy fejlődés, nem dobom hanyatt magam a hatalmas szókincsétől. Viszont sokat karattyol és hablatyol héberül, de abból sajnos egy szót sem értünk. Amúgy mindent a tudomásunkra juttat és sokat mutogat (kitalált egy saját kis jelbeszédet 🙂 ).  Hát előbb-utóbb majd csak megindul a nyelve.

Ha meg akar nevettetni, akkor továbbra is a híres mérges nézését dobra ránk, és várja a reakciónkat, majd ő is rötyörészni kezd.

Amikor kimegyünk a parkba sétálni, önként, egyedül odamegy a szekrényéhez, kinyitja a sapkás, kesztyűs fiókot és kicipeli hozzám a sapiját és kesztyűjét. Mert anélkül egy tapodtat sem! 🙂 Viszont Apa mikor hazajön ölelés helyett inkább azonnal ráparancsol (mutogat, ofkórsz) hogy vegye le a cipőjét, tegye be a szekrényébe, és a kabátját lerángatja róla. Rólam is, ha nem veszem le a kabátomat, mielőtt neki puszit adnék. Hát mit mondjak, mindennek megvan a maga helye, rendje és ideje! 🙂

Alvás nagyon jól megy, nincs okom panaszra (ez az időszak is elérkezett, soha nem hittem volna!). Nappal egyszer alszik, 2.5 – 3 órát is, ha az napközi kifárasztja, este 7-kor fekszik és 7-kor kel. (Ugyan most az óraátállítás kicsit bekavart, de majd hozzászokunk az új rendszerhez.) Legtöbbször egyedül elalszik a kiságyában, benn sem kell lennem már a szobájában, de az utóbbi napokban nagyon megkínozta  a foga és egy órán keresztül csak kapaszkodott belém, bújt hozzám, majd elaludt a mellkasomon… hát ilyen sem volt már ezer éve.

Annyira jól esett, hogy le sem akartam tenni a kezemből, csak puszilgattam a homlokát és élveztem a pillanatot. Még három fogacska hátra van, úgyhogy lehet, hogy lesz még ilyen összebújós alkalomban részünk. Viszont kis Houdini lett belőle és a hálózsákból reggelre néha már kioperálja magát, sőt, már ki tud mászni a ketrecéből is. Egyik hisztirohamjánál láttam ahogy a lábát felpakolta az ágy szélére, felhúzta magát és majdnem egy jólirányzott fejest ugrott a szőnyegbe. Lassan ideje lesz nagylány ágy után nézni, úgy gondolom. Onnan is tudom, hogy már nagylány, hogy ébredés után a cumiját egyből a kezembe nyomja, hogy tegyem le a szekrényre, neki az már nem kell. Fantasztikus!

Súly: átlépte a 11 kg-ot

Hossz: 83 cm

Macis képek:

Ez egy jó hónap volt!

Babóca 14 hónapos

Elérkezett megint egy újabb mérföldkő. Előbb essünk túl a száraz tényeken, majd áttérhetünk az áradozásra/panaszkodásra a későbbiekben.

Súly: 10 kiló 33 deka (végre átlépte a mágikus 10-est, és ezt a hátam is megérzi a pocakos, combos kistestét) 22lbs 12 oz

Hossz: 78 cm

Fogak száma: 9 (???) kibújt a jobb alsó kisörlő, de ezt csak szájtátott sírások közben tudom lopva megfigyelni, mert amúgy nem engedi, hogy belenézzek a szájába.

Haja szőke, szeme kék.

 …. és akkor a maszlag….

Hol is kezdjem? Talán a legszembetűnőbb változás az elmúlt hónapban az étvágyának jelentős javulása volt. ESZIK!!! Méghozzá elég jó mennyiségeket, de továbbra sem egy helyben ülve, hanem menet közben. Néha, ha nagyon éhes, akkor képes egy helyben ülni, de amint a gyomrában lévő ételmennyiség átlépi az éhenhalási szintküszöböt, már tovább is áll az örökmozgóm, mert nagyon sok dolga van. Motorozik és nagyon ügyesen hajtja magát. Kutyáknak dobja a labdát, krumplit pakol egyik tálból a  másikba a szoba összes zegzugába, felmászik minden székre, ha épp nem tologatja azt, babakocsit tologat vagy ömagát tologattatja benne, hintalóra felül és hintáztatja magát, autójában tologattatja magát és néha egy fél perce leül a számítógép elé és végighallgatja, ahogy Hófehérke énekel. Szereti Hófehérkét, nem csak a rajzfilm változatát, hanem a könyvekben is azt nézegeti. Megkedvelte a könyveket is, érdeklődve ül és figyeli, ahogy mutatom neki a benne levő állatokat. Leginkább a bilin ülve könyvezünk. Apropó, bili. Ébredések után biliztetés van, olyankor pisi mindig van, kaki ritkábban.  Viszont naponta átlagban 6x (mondom HATSZOR!!!) kakil, úgyhogy nehéz elkapni akció előtt. Azon kívül, hogy kiszar engem a vagyonomból (mert ugye vadiúj, tiszta pelusba jó csak kakilni) nem bánom, hogy ennyire aktív a bélmozgása, mert még mindig jobb, mintha az ellenkezőjével bajlódnánk. Egyik nagy a bilin ült amikor mondtam neki, hogy nyomjon. Erre ő szemembe nézett, és akkorát erőlködött, hogy feje búbjáig belevörösödött. Azt hittem, hogy csak véletlen volt, így máskor újra próbáltam, és értette, mert megint nyomott egy hatalmasat. 🙂

Mindent megért, ez már nem kétséges. Még mindig hihetetlen számomra, mikor mondok neki valamit, és megcsinálja, megtalálja, odahozza. Beszélni viszont még mindig nem beszél. Persze, mondja, hogy baba meg amikor keresünk valamit, akkor azt hogy HO (hol?) de amúgy még igazi, kerek szavakat nem mond. Nem is tudom, hogy kellene-e vagy sem még ebben a korban, de nem aggódok rajta, mert tudom, hogy mindent ért, és most még csak jegyzetel, aztán egyszer csak rázendít és kerek, összetett mondatokban kiosztja nekem az észt. 🙂

Az alvás a legjobb része ennek a kornak. Annyira ügyes, hogy csak dicsekedni tudok vele. Napi 2x alszik (reggel 11kor és délután 4 körül). Mikor látom rajta, hogy nyűgös megkérdem tőle, hogy megyük-e aludni?! Ő erre elkezd integetni, tátog a cumijáért (amit szigorúan már csak a kiságyban kap), befekszünk a kiságyba, szopizik, kimegyek, ő benn marad, egy cumi a szájában egy meg a kezében (kötelező!!) és szó nélkül elalszik úgy 1.5-2 órát. Annyira jó és könnyű most, hogy még mindig csípkedem magam, hogy nem álmodom-e az egészet? Nappal és este a kiságyában alszik, éjszaka az első szopizásnál áthozom közénk, és köztünk fejezi be az éjszakát.

A beceneve akár jégkirálynő és borsókirálylány is lehetne, ugyanis IMÁDJA a jeget és a zöldborsót minden mennyiségben.

Hisztizni nagyon tud, földhöz veri magát és ha nem kapom el, akkor a hátraszaltóban még a feje is koppan a földön. Annyira fifikás a kiscsaj, mert tudja jól, hogy ki a leggyengébb láncszem és kinél mit lehet elérni a hisztivel. Nagymamát kenyérre lehet kenni egy nyekkenéssel, de ha Apa rászól a dörmögős hangjával, akkor mintha a Nagy Úr szólna le a felhők fölül,  úgy megszeppen, elhallgat és engedelmeskedik minden szavának.  

Csúszdázni nagyon szeret, órákat tudna eltölteni a csúszdán fel-le mászva, csúszva.

Amint zenét hall, már kaszál a kezével és táncol.

Nagyon sokat nevet, kacag és már erőltetetten is röhög, azaz műröhögést produkál. Nagyon vicces. Harapdál játékból és azt irtó humorosnak találja. Hozzánk is bújik néha, de leginkább a kutyáknak szeret hízelegni.

Haja bár hosszabb, és már frizurát is lehetne csinálni neki, de nem engedi. Még ha el is jutok arra a pontra, hogy Zoét lábaim segítségével bilincsbe verem és hajába csatot vagy gumit szuperálok, amint kiszabadul, már le is tépi az oda nem illő biggyesztményeimet. Úgyhogy nem csinosítgatom.
Bár hajápolás terén nem túl nőies, a válltáskákat egyenesen imádja. Amint meglátja az én táskámat, már teszi is a nyakába és elindul az ajtóhoz, mert ugye táskával sétálni kell.
Nagyon szeret házon kívül lenni és sétálni menni. Van, hogy mondom neki, hogy megyünk sétálni, és ő veszi a kocsikulcsot, mert azt hiszi, hogy autóval megyünk. Elamerikaiasodott nagyon a leányzó, ugyanis itt olyan távok vannak, hogy az ember még budira is autóval jár.

A Macis képek pár nappal ezelőtt készültek és rögtönzött fotózás eredményei lettek. Azért nincs rajta megszokott csiricsáré ruhácska, mert egyik nap erősen megszeretgette a Maciját, mire én kamerát ragadtam és most úgy döntöttem, hogy ejjj, jók lesznek azok a képek is ide! 🙂 Szerintem gyönyörűek!

…és bár jók ezek a képek is, azért a végére hagytam az a Top lista élén álló, díjnyertes fotószösszentet, amitől fetrengek a röhögéstől akárhányszor meglátom.

Ezt a kifejezést nem lehet überelni:

A szerencsés 13, avagy Babóca 13 hónapos lett

Nem is tudom hol kezdjem, hisz annyi minden és annyira gyorsan változott Zoéval, hogy alig győzöm kapkodni a fejemet. Először is talán kezdjük a jókkal, majd áttérünk a kevésbé jókra is.

Bár még mindig jó háziasszonyként rendszeresen porszívózik, de most már a veszélyesebb sportok felé is kacsingat, és le sem lehet vakarni a motorjáról. Ráül, bekapcsolja, táncol és tapsikol rajta, mosolyog, lepattan róla, fut két kört, vissza újra a motorra és most már tudja hajtani is magát!!! Nem hittem a szememnek, de már így halad vele! Persze, hogy nagyanyó tanítgatja..

Hihetetlen számomra hogy egy alig 1 éves minilény MINDENT megért, amit mondok neki, anélkül, hogy valaha is tanítottam volna bizonyos szavakra, vagy “trükkökre”. Például egyszer megkértem, hogy hozza oda hozzám a szekrényen lévő cipőit és ő készségesen odament, megfogta mindkét tornacsukáját és a kezembe nyomta. Az állam a földön koppant. De ha azt mondom, hogy menjen motorozni, vagy szedje össze az eldobált labdáit és tegye be a dobozába, azt is megérti és megteszi. Az integetést, mint “pápá” kifejezést az alvás előszelével asszociálta, mivel mindig így köszöntünk el a tapsikolós nagyitól a Skype-on szundi előtt. Egyik nap játék közben (alvásidő előtt) anyukám megkérdezte, hogy “mész aludni? pápá?” mire Zoé nagy bőszen integetésbe kezdett és befutott a szobájába a kiságyához. Azt hittem, nem látok jól. Ha azt szeretné, hogy cipeljem, akkor odahozza hozzám a csípőhordozót vagy az Ergot és a kezembe nyomja, majd ott toporog előttem, míg magamra nem teszem. Amikor pelenkázni készülök, akkor leteszem a pelenkát kiterítve a földre és ő odajön a pucér popsijával, beleül kérés nélkül a pelenkába és elfekszik a földön, míg rácsatolom az “erényövet”. Annyira vicces.

Puszit küld, cuppanósat, integet, ha megkérdem, hogy “mit csinál a halacska” akkor tátogva cuppog – nagyon édes!-  és tapsikol meg táncol minden zenére.

Miket szeret?

Jégimádó! Amint meghallja a hűtőszekrényből kiguruló jégkockákat, addig toporzékol, míg a kezébe nem nyomok egyet. Órákig képes jégkockákat szopogatni és játszani velük.

Bár még nem beszél, mindent, amit akar a tudomásunkra juttat. Ha éhes, hatalmasra tátja a száját és hamm-og.

Mindenre felmászni. Hatalmas hegymászó lett belőle.

Parittyázik. Rájött, hogy minden ami gumis (meg ami nem) képes elegendő széthúzó erő hatására elpattanni jó messzire, és ez számára annyira viccesnek tűnt, hogy mindent ami a kezébe akadt, kiparittyáz. Most már ezt a tehetségét a tökéletességig fejlesztette, és zoknikat, hajgumikat, nyakláncokat és bugyit parttyázik előszeretettel jó messzire és visongva.

Amikor elhasalunk a földön akkor a hátukra ül, hozzánk bújik, ha ülünk akkor a hátunkra mászik. Olyan cukkancs!

Slagot imádja. Órákig tudná locsolni belőle a vízet.

Imádja a kókuszzsírt. Mintha drog lenne számára, úgy tátog és nyeli kanálszámra…. fura?!

Kutyákat szereti regulázni, püfölgetni, de amint kimondom, hogy “ne üssed, szeressed!” egyből megsimogatja őket és hozzájuk bújik…aztán egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyelek, újra elagyalja őket! 🙂

Szeret öltözködni, minden kósza ruhadarabot magára húz, felpróbál, nyakába akaszt, lábát beledugja vagy csak végigvonszolja a lakáson.

Szereti dobálni a labdát a kutyáknak, viszont hisztiroham tör rá, ha a labdát a kutyák elkapják és elviszik 🙂 Lüke lány ez a CsibiLibi.

Szeret a kiságyában aludni. Szinte csodával határos a nappali alvási szokása és még mindig alig hiszem el, hogy ez velünk történik. Napi kétszer alszik, beteszem az ágyába, megszoptatom, kimegyek és csend van. Egy mukk sincs. Alszik…. hihetetlen. Bárcsak az esti alvás is ilyen hihetetlenül jó lenne végre.

És ezzel el is érkeztünk a “rossz” kategóriához….

Mik a rosszak?

Éjszakánként még mindig felkel párszor szopizni. Olyankor áttranszportálom őt a szobánkba úgy éjjel 2 magasságában, és onnantól kezdve homály fedi az éjszaka eseményeit. Nem tudom hányszor szopizik, ébred, fetreng, forgolódik… de semmiképp nem mondhatom nyugodtaknak az estéket.

Nem szeret fürdeni. Soha nem volt nagy kádrajongó, nem szeret egy helyben sokáig ülni, de most már tényleg katasztrófális. Amint beteszem a kádba már áll is fel és mászik ki. Nem akar leülni egy másodpercig sem. Nem érdekli semmi, csak azt, hogy kinn legyen minél hamarabb. Minden egyes fürdetés kutyafuttában és izzasztóan zajlik. És akkor még a hajmosást nem is említettem.

A kisőrlői nagyon dolgoznak, már az egyik teteje elő is bújt, de csak hiszti és visítás közben nyerek bepillantást a szájába, amúgy nem engedi, hogy felmérjem a terepet. Így csak sejtem, hogy mikor mi jön. De jön, méghozzá nagyon keservesen. Szegénykém nagyon megszenved velük. 

Babakocsiban továbbra is lutri, hogy ülni fog-e vagy sem az adott napon. Van, amikor szívesen kómázik benne, de legtöbbször kikívánkozik belőle és ezt hangosan szóvá is teszi.

Nagyon tud hisztizni és toporzékolni, amikor nem kap meg valamit amit szeretne. Magát hátraveti és a feje hatalmasakat koppan, ha el nem kapom időben. Veszélyes perszóna.

Miken nevet?

Továbbra sem osztogatja könnyelműen a hangos kacajokat, de amikor igen, az zene füleimnek.

Hatalmasakat visong amikor Cheyenne hátán lovagoltatom…. az már más dolog, hogy a kutya ezt a fajta produkciót nem igazán díjazza, de hát Zoé hangos kacagásáért semmi sem nagy ár.

Két labdát összepaszíroz addig, míg azok szétpattannak és ez is nagyon mulatságos számára.

Viccesnek találja ha káromkodok. 🙂 Nem vagyok büszke rá és nem tartozik anyaságom legfényesebb momentumai közé, de néha elhagyja a számat nem épp 1 évesek fülének való szó is Zoé jelenlétében. Például, amikor begurított egy bizonyos zöld labdát a millió más kanapé alatt bulizó labda közé. Úgy döntöttem, hogy kiszippantom őket porszívóval. Persze nem az a zöld jött ki, ami bement, és őkelme kecsesen elhajította. Adtam a következőt, de átlátott a trükkön, és azt is elhajította. Mire a tizedik sem felelt meg neki (igen, tényleg ennyi labda sorakozik a kanapé alatt) akkor kiszűrődött a “na bassza meg” sóhaj a fogaim kerítésén keresztül, mire Zoé ezen hasát fogva fetrengett. Újra mondtam és ő újra visongott. Majd újra, és ő újra. Majd Zoé száját közvetlenül ezután elhagyta a  “basz” szócska és én úgy éreztem, hogy elérkezett a játékidő vége. 🙂

Mit eszik?

Nem nagy evő, továbbra is napi 3-4x szopizik, de leveseket néhanapján elég jó mennyiséggel belé lehet diktálni, kutyafuttában. Azaz még az evéshez sem lassít le, csak odafut egy falatért, tátog egyett, majd továbbáll kajával a szájában. Ellene voltam ennek világéletemben, de mit csináljak, ha egyszerűen nem ül le egy percig sem? A székéből is feláll amint beteszem és kimászik. Szereti a kerek dolgokat (szőlő, borsó, paradicsom) szétroppantani a szájában, majd jobb esetben lenyeli, legtöbbször viszont kiköpi. Szintúgy a dinnyével. Kiszívja a vérét (levét) majd a húsát kiköpi. Únja a banánt… szó szerint. Meg a legtöbb gyümölcstől is besokallt már.

Számai:

fogak száma: 8 (felül-alul 4)

súlya: 9870 gr (21lbs 8oz)

hossza: 76 cm

ruhaméret: 18 hónapos ruhákat hord

cipőméret: 5 (itteni számozás)

szeme: gyönyörű kék

haja: világos szőke

Olyan sokat nyúlt, de a mágikus 10 kilót még mindig nem érte el. Olyan csinos és formás kisember lett belőle, hogy nem győzöm csodálni.

Boldog, egészséges, vidám és vicces kislány, aki bearanyozza a mindennapjainkat, mosolyt csal az arcunkra, türelemre tanít, az őrületbe kerget és minden napjainkat értékesebbé és tartalmasabbá varázsolja.

Boldog 13-dikat gyönyörűségem!

Szülinaposunk

Kis késéssel, de végre ideültem a blog elé és meghoztam a  képeket is.

Bár első látásra nem látszik, de a fotózás napja kolosszális katasztrófára sikeredett. Izgultam és készültem, mint egy szűzlány az első dugásra, csak azért, hogy Zoé mindeme erőfeszítésemre nagy ívben és magasról tojjon. Igen! Nem értékelte sem a lufikat, amiket előző nap országos (globális) héliumhiány (WTF?!) miatt úgy vadásztunk össze -minimum 6 boltot végigjárva- csak azért, hogy másnapra- egy kivételével(!!!)- mind leeresszen. Már jól indult a nap! De az sem segített a helyzeten, hogy Zoé nem volt hajlandó aludni egy kiadósat a szépsége érdekében, így meglehetősen nyűgösen és ingerülten álltunk neki a fotózásnak a nyár egyik legmelegebb, legizzasztóbb napján. Annyira ingerült volt mindenki (de főleg én), hogy Jenn nevű fotósbarátnőmet azzal a felkiáltással fogadtam, hogy “Remélem photoshoppal tudsz szeretetet varázsolni kettőnk közé, mert az az egy most biztos nincs köztünk, és megjátszani – pont úgy, mint az orgazmust – ezt sem tudom!” Ezután az már csak hab volt a tortán, hogy Zoé se pózolni, se mosolyogni, se tortát rombolni nem volt hajlandó, viszont kezeivel első nekifutásra sikeresen beletenyerelt az égő gyertyákba hangulatalapozásként.

De aki jó fotós az szemétdombból is rózsakertet tud varázsolni, így születtek ezek a csodálatos képek a kis neveletlen hercegnőmről, amikért mai napig hálás vagyok és köszönhető a fotós fantasztikus természetének és sógornőm villámhárításának, Danival mi is sikeresen összemelegedtünk a fotózás végére.

Babóca 11 hónapos

11 hónapos lett a Nagylány. Ami azt jelenti, hogy a következő bejegyzésben már 1 kerek éves lesz. Hihetetlen!

Elvesztettem a kisbabámat mert semmi kisbabás tulajdonsága nincs már neki. Járkál egész nap, néha olyan gyorsan szedi a kis piszkait, hogy az már futásnak is betudható. Nem áll le egy pillanatig sem, egész nap mászkál, pakol, hordoz, emelget, kutyákat püföl, kutyák vizes táljában pancsol és magára borítja, tologat, húzogat, és minél fáradtabb, mindezt annál gyorsabban és energikusabban végzi.

 Talán pont ezért is az esti altatás a legnehezebb. Gyomorgörcs és mániákus depresszió kerít hatalmába mikor eljön az esti alvás ideje. 🙂 Nappal viszont viszonylag könnyen elalszik 2x 1.5 órát (plusz/minusz fél óra) is lehúz egyszerre legtöbbször a babaágyban, de gyakran csak menet közben a kocsiban vagy mostanában nagy örömömre a babakocsiban. Az élet annyival könnyebb mióta megszerette a babakocsit és nem üvölt benne, hanem nyugisan ül és alszik.

De az esti alvás az kegyetlen!!!Egyszerűen nem hajlandó elaludni sem az Ergoban, sem a vállunkon, sem a kiságyban, sem köztünk, mikor mi is nyugovóra térünk. Sőt, ilyenkor kezd el mesélni, beszélgetni, ordítozni, hangot próbálgatni és beénekelni az esti nagykoncertre. Valahogy így:

De ha mindettől eltekintünk akkor nekem ez a kedvenc időszakom. De tényleg! Eszméletlenül okos és annyi mindent megért. Amikor forró a kaja és fújom, akkor velem együtt fújja. Van amikor csak önszántából elkezdi fújni a kaját,ha  aszájához emelem és olyankor megzabbantanám, annyira cuki. Tapsi – tapsi felkiáltásomra tapsolni kezd nagy büszkén (már amikor úgy tartja a kedve) és Adj egy puszit kérésemre odahajol az arcomba és  nagy tátott szájú nyálas pusziban részesít. Annyira imádom!

Kajaügyben is van javulás, már egyre jobban érdeklődik különböző ételek iránt, de továbbra is csakis önkiszolgáló módban, mindent neki kell a szájába tömni, kanállal nagyon ritkán járok sikerrel. Az erős ízeket preferálja, főleg a fokhagymás és fűszeres kajákat. Nappal továbbra is 4x-6x rámcsatlakozik és azt nagyon szereti, de este már csak 1x-2x. Amikor szopi idő van a szájában lévő cumit kikapja és messzire hajítja, szemei felcsillannak, száját nagyra tátja és egy hangos HAMM csatakiáltással rámcuppan. Annyira vicces!

A hétvégén a nagyszülőktől kapott Balaton szeletet (kedvencem) látta, hogy eszem, megengedtem neki egy kis falatot belőle, és olyan mély nyomot hagyott benne a dolog, hogy másnap reggel odahozott hozzám egy becsomagolt Balaton szeletet, a kezembe nyomta, előttem toporogva várakozott és hangos HAMM felkiáltások keretében nagyokat tátogott várva arra, hogy majd kinyitom és kap belőle újra. Eszméletlen, hogy mennyire értelmes. Csak ámulok és bámulok rajta. Vizet iszik szívószálas poharából, palackos üvegből vagy pohárból.

Súlya semmit nem változott, csak nem sikerül azt a mágikus 10 kilót átlépni sehogysem. Továbbra is 9700 gr (21 lbs 5 oz) viszont nőtt 2 cm, most 74 cm. Imádom a kis fokhagyma popsiját a kis húsgombócomnak, a fodros combikáit, ahol a kis fodrocskák lassan kezdenek kisimulni nagy bánatomra.

Táncikál is zenére de nem a lábaival, hanem a karjaival hadonászva.

Bőre gyönyörő, sima és puha, alig bírom levenni róla a kezem, állandóan tapogatom.

Lépcsőt mászik villámsebesen viszont lefelé gyorsabbnak gondolja a halálugrást, mintsem a tolatást. A Utah-i utunk végére viszont már sikeresen rájött a lefele jövet technikájára is (kár, hogy nálunk nincs lépcső, viszont talán így nyugodtabbak a napjaink).

A legnagyobb kedvenc mostanában a porszívózás és a babakocsi tologatás.

Útálja, ha bármiféle hajpántot vagy csatot vagy nőies kütyüt a hajába biggyesztek. Azonnal letépi és messzire hajítja.

Nyelve folyton kilóg, ha koncentrál (pont, mint az apjának) vagy hangosan beszívja a száján a levegőt fókuszálás közben (pont, mint az anyja)… szép kis család 🙂

Annyira nehéz már fotózni, mert nem pózol úgy parancsra, mint a kutyáim, hanem megy a kis makacs feje után és a kamerám már nem tud lépést tartani vele.

Bilizés továbbra is megy, viszont ebben a hónapban már sokkal több meglepetés csomagban volt részem a sok utazgatásnak és zsúfolt napi programnak köszönhetően. Hát ez van, nincs mit tenni.

Megérkezett a nyár és a hőség, és ő szeret nagyokat pancsolni a medencéjében. Nem is pancsolni, inkább csak ki-be mászkálni belőle, meg nehéz fazakakat mosogatni benne. 🙂

Haja szőkés, egyre hosszabb, szempillái sötétek, hosszúak és visszafelé kunkodoróak. Szemei gyönyörűen kékek, nem tudok betelni velük, orra pisze kis masni orr. Gyönyörű kis tündérbogárka!

Nagyon anyás, bújós és hízelgő, főleg amikor fáradt. Odahajtja a kis buksiját a mellkasomra, vállamra, és két kis húsos mancsával átöleli és megszorítja a vállaimat és gyakran el is alszik így rajtam. Viszont tud már hisztizni is, de még hogy!!! Ha kiveszek valamit a kezéből, akkor elkezd rugózni, ugrálni, toporogni váltott lábbal egy helyben és fejét hátraveti és eldobja magát a padlóra ha épp olyanja van. Igazi dráma királylány.

Nem szereti ha olvasok neki (amit nagyon remélem, hogy meg fog változni) viszont ő elüldögél egymagában és hangos felolvasást tart  magának. Annyira édes. (kicsit sokat olvadozok tőle, de tényleg imádom ezt a korszakot).

Féltékeny az apjára, amikor engem ölelget vagy puszilgat, és olyankor odajön hozzám, vagy ha épp a földön fekszem, leguggol mellém és rámhajtja a fejét vagy ő is puszilgat. El vagyok duplán is kényeztetve. 🙂

Nincs kőbe vésett napirend, általában 9-ig alszik majd dél körül van az első, 4-5 körül a második szundi.

A nőket továbbra is jobban kedveli, mint a férfiakat (remélem ez a hormonok beindulásával majd megváltozik). Idegenektől nem fél, odamegy hozzájuk, rájuk néz, magyaráz is nekik, viszont amikor nyűgös és fáradt, akkor csak az anyán lógva jó neki.

Bár még mindig nagyon komoly és megfontolt a kiscsajszi, már sokkal többet beszél, magyaráz, mosolyog, huncutkodik és viháncol, mint régen.

Zoé fejlődésétől kissé eltérő infó, de lassan másfél éve (2010 Decembere óta) most jött meg nekem először és nagyon nem hiányzott. Mint egy megszeppent tinédzser, azt sem tudtam, hogy mit kell vele kezdeni, már úgy hozzászoktam a jó élethez. Viszont nem tudom, hogy a laparoszkópiás műtétemnek, a terhességnek, szülésnek vagy megváltozott étrendnek (vagy mindennek a kombinációjának) köszönhető a dolog, de abszolút fájdalom mentes volt és rövid ideig tartott. Úgy tűnik valami haszna mégis csak volt az elmúl másfél évnek. 🙂

A havi jelentés csúszásának a nagyszülőknél tett látogatásunk az oka, ugyanis leugrottunk Utah-ba a hétvégére. Íme egy kis ízelítő a szép Salt Lake City-ről  de számomra az sok rokon (értsd: ingyen babysintér) után talán a fénypont az ottani fagyott joghurtos fagyi volt. Csak rágondolok és nyáltócsa keletkezik az állam alatt.

A macis fotók minősége a hónapok elteltével drasztikus hanyatlásba kezdett, de nem tehetek róla, egyszerűen képtelenség már őt fotózni.

Közkívánatra a Maci is kapott egy puszit!

Az első szülinapi visszaszámlálás megkezdődött!

Babóca 10 hónapos

Tudom, hogy elkoptatott közhely, de mégis félelmetesen igaz: ROHAN AZ IDŐ! Főleg amikor az embernek gyereke van. Két hónap múlva Csibus EGY ÉVES lesz, pedig csak tegnap szültem!

Tudom, hogy minden hónapban ezt mondom, de ebben a hónapban különösen igaz: ez a KEDVENC időszakom Zoéval. Olyan vicces, okos, eleven, izgő-mozgó és bújós, hogy nem tudok betelni vele. Egész nap puszilgatnám!

Miket tud?

Stabilan, kapaszkodás nélkül egyedül guggolni, leülni, felállni és járni. Mi az hogy járni, már lassan futni is, olyan villámgyors. Egész nap meg sem áll csak kapkodja a kis tappancsait az én perpetum mobile-m. De nem akárhogy. Valami bitang nehéz súlyt – flakont, kosarat, könyvet, emeletes bilit vagy súlyos dobozt – cipel mindkét kezében, mert ugye csak úgy önmagában sétálni olyan snassz lenne.

Tudja a NEM szó jelentését, és engedelmeskedik is neki többé-kevésbé. Lusta anya lévén nem tettem a lakást bababiztossá, így a földön lévő virágcserép meglehetősen erős vonzerővel bír az ilyen aprócska kíváncsi kezek számára. Rászóltam párszor, hogy “nem szabad”, hisztizett, toporzékolt egyet-kettőt, de most már meg sem környékezi a cserepet. Igaz, tegnap nagy volt a csönd benn a szobába, és mikor benéztem, ő a cserép mellett térdelt és leste a konyhát, hogy mikor vetek véget a készülődő gaztettnek. Mikor észrevettem, mondtam, hogy “nem szabad” és kuncogva elment tőle. Oooooolyan édes volt!

Mondja, hogy GA GA, Hi (háj 🙂 ), JAJ, és amikor leül egyedül könyvet “olvasni”, lapozgatás közben össze-vissza mindenfélét babahalandzsázik.

Kis ujjaival felcsippenti a kaját (vagy nem kaját 🙂 ) és a szájába teszi egy hangos HAMMM felkiáltással. Meg tudnám zabálni, olyan übercuki.

Továbbra is bilizik, már régóta nem azonos időben jön a csomagocska (van nap, hogy egy sincs, van hogy több is van) de azért sikeresen mindig elkapjuk továbbra is a “barna szörnyeteget”.

Mit eszik?

Fő kajaforrás még mindig én vagyok, de azért már alakul a dolog. Zöldségeket csak úgy hajlandó a szájához emelni, ha odaadom a kezébe megpárolva, egészben. Megőrjít ezzel az önállóságával. Pürésített változat láttán szájzárat kap és elfordul. Gyümölcsöket (alma, körte, banán a fő kedvenc) még megeszi püré formájában, de az is inkább hangulat kérdése, jobb szereti egyedül elvégezni a “piszkos munkát”.

Mit imádok benne?

Amikor fáradt akkor sok sok puszit oszt anyának, apának és  a kutyáknak egyaránt. Odadugja a kis arcát az arcunkhoz, és kapunk egy jó nyálas nyalintásos puszit. Annyira imádom. Van amikor pingpong labdaként az ágyban a fekvő szülők közt osztogatja a kis szeretetét felváltva hol nekem, hol Daninak.

Nagyon  bújós amikor fáradt és álmos. Átöleli a nyakamat, fejét a vállamra hajtja, arcát a nyakamba fúrja és mélyeket szuszmákol. Annyira jó érzés!

Huncutkodik és nagyokat nevetgél magán és a reakcióinkon.

Amióta stabilan jár már huzamosabb időre magára tudom hagyni, és ő felfedezi a lakás minden zegzugát míg én mosogatok. Nagyon nyugis és megfontolt kiscsaj, aki könnyen elmélyül a munkálataiban és komolyan, megfontoltan mindent alaposan kivizsgál. Nyűgös napjain viszem magammal mindenhová és eléteszek kacatokat miközben mellette tisztogatok vagy főzök. Ha ezek sem segítenek és továbbra is matricát játszik, akkor tudom, hogy álmos és lefektetem aludni. Elég hamar elalszik, de mindig sírás előzi meg ezeket az eseményeket. Nappal már sikeresen a kiságyban alszik, este is ott kezdi, aztán éjfél táján átvándorol, mert még mindig 2-3x szopizik esténként.

Számok:

Súly: 9680 gr (21 lbs 5 oz)

Hossz: 72 cm

Fogak száma: alul 4, felül 2 (kemény  hónap áll mögöttünk)

Alvás: napi 2x 1-1.5 órát, este 8-9 között fekszik le (szuper!!!) és reggel 8-9 között ébred (utoljára).

Mit szeret?:

 Golflabda, kulcscsomó, flakonok, TV irányító, telefon (mindezek kizárólag működő állapotban, mert amint kiveszem az elemet belőlük, már dobja is el). Szereti a kutyákat simogatni, puszilgatni és kergetőzni velük. Szereti a gyerekeket, odaadja nekik a játékait és hosszasan figyeli őket. Szeret nyitni és csukni dolgokat, pl: könyveket, dobozokat, ajtókat, fedeleket. Kókusz zsírt nagyon szereti, azzal kenem be a testét miközben ő folyton lakmározik belőle, mint az önkiszolgálóban. Szeret Toldi Miklós módjára veszett nehéz dolgokat emelgetni. TV irányítót a TV felé fordítja és úgy nyomkodja a gombokat és várja a hatást …. ami van is, ha nem veszem ki idejében az elemeket belőle …. hmmm, vagy gyorsan tanul a gyerek vagy mi nézünk túl sok TV-t 🙂  Kavicsokat, apróságokat szeret pakolászni és minél több van belőlük, annál jobb.

Mit nem szeret?

Bár az orrsprayt szó nélkül tűri, hogy fellőjjem az orrán keresztül az agyáig, az orrszi-porszi ellen mégiscsak harcol. Továbbá ki nem állhatja, ha az arcát, száját letörlöm és ha a szájában matatok, akkor elszabadul  a pokol. A babakocsiban egy percig nem tud megülni, mert ordít, sikít és feláll és kikamikázézik, viszont érdekes módon (amióta visszajöttünk Mo-ról) a kocsiülésben szuper jól elvan. De nem csak elvan, hanem az lett számára a hepi pléjsz. Egyből elalszik benne vagy csak nyugodtan ül és magyaráz magának. Még most is olyan hitetlenkedve írom le, félek, hogy nehogy ezt a csodát túl korán elkiabáljam.

Miegymás:

Többnyire nyugodt baba, könnyű vele kimozdulni, mert el lehet terelni a figyelmét amikor nyűglődik (nagyon vártam már ezt a korszakot). Idegenektől sem fél már, de még mindig nagyon anyás.

Kis hurkái már kezdenek sorvadozni, és izmok váltják fel a narancsbőrös rétegződéseket….amit egyrészt jó látni, másrészt viszont már most nagyon hiányolom azokat a jól kipárnázott combikákat, karokat amikbe olyan jó ízűeket lehet harapni.

Annyira, de annyira szeretem, hogy nincsenek rá szavak!!!

Viszont iszonyatosan nehéz már fotózni. Olyannyira, hogy a kezébe adott varázstoll sem hozta meg a várt hatást, és ez a képek minőségén is meglátszik. De attól függetlenül még  így is gyönyörű!

Babóca 9 hónapos

Súlya saccperkábé 10 kiló (utólagos javítás: 9440 gr – a szerk.), hossza 70 cm, azaz semmit nem nőtt, csak hízott. Akarom mondani erősödött, mivel már egyedül áll kapaszkodás nélkül, és úgy sétál (rohan), hogy csak az egyik kezemet fogja.

Vokális téren nem a legfejlettebb, legkedveltebb és leggyakrabban használt szava az “UFF”, amit kis indiánként szinten minden helyzetre, alkalomra, tárgyra és érzelem kifejezésére felhasznál.

Integet, de csak úgy, mint Erzsébet királynő a hintójáról, azaz kezét egyenesen kinyújtva a tömeg felé, előkelően, úrinősen.

Továbbra is “csak” két fogacskával büszkélkedhetünk, ami bár kevésnek hangzik, viszont ennyi éppen elég, hogy egy divatos mellbimbó piercing helyét kiharapja. Kapott is már a fenekére ezért.

Amikor elfárad, akkor arcát az arcomnak préseli, és nagyokat “uff”-og! Dögönyöznivalóan cukorfalat!

Orrát felhúzva fújtat, mint egy kis röfi, amikor hízeleg vagy éppen nagyon örül valaminek.

Továbbra is nagy cicista. Az unalmas szopizást azonban szereti balettmozdulataival tarkítani és lábát a nyakába akasztani, nagylábujjával eljátszadozni, anyajegyemet a nyakamon piszkálni és a számban turkálni. Továbbra is igény szerint szopizik.

Pohárból, üvegből és csőrös pohárból ügyesen iszik.

Az elmúlt két hét alatt erőteljes és intenzív “idegen ember és helyzet dömping” gyorstalpalón vett rész az én CsibeBabám, és meg kell mondanom, jelesre vizsgázott. Már rutinos versenyzőként eljátszadozik minden új arccal és több ágyban aludt el és ébredt, mint Casanova önmaga. Bár jól viseli az idegenek társaságát, azért ha minden kötél szakad és kiborul a bili a fáradtságtól, akkor csakis Anya az igazi mentsvára. Továbbra is nagyon Anyás (és olykor Apás), de már a nagyszülőket is kegyeibe fogadta.

Valószínűleg az állandó változástól és új ingerektől van az, hogy annyira kimerül, hogy képes naponta 3x is aludni és este 8kor már készen áll az éjszakai szunyára. Nekem nagyon bejön ez az új rutin, remélem, hogy magával hozza majd az óceánon túlra is.

Olyan gyorsan és ügyesen mászik, mint egy felhúzhatós játék baba, de mégis hisztizik, amikor másznia kell, mert járni két lábon már sokkal jobban szeret. Ennek nem örülök, de hát mit tegyek, ez van. Én is jobban szeretek kétlábazni, mint lealacsonyodva a porban kúszni a Homo Sapiensek között.

Az éjszakát végigalussza……. DE (!) …… még felébred 2x -3x szopizni …..úgy éjfélkor és hajnal 4 óra tájban…….majd elmúlik ez is remélem.

Most hirtelen ennyire futotta, de amint visszaértünk megszokott környezetünkbe, jelentkezek egy jóval hosszabb és tartalmasabb beszámolóval a magyar utunkkal kapcsolatban, amiben szó lesz a repülőutunkról, ahol Dani a háremével a tömeg szeme elé merészkedett, a döbbenettől, hogy a gépről leszállva mindenki magyarul beszél, és már senkit nem tudunk büntetlenül a háta mögött hangosan kibeszélni,  első pesti hetünkről (ahol nem csak az időeltolódással kellett megküzdenünk, hanem napi két- három pofavizitet is be kellett iktatnunk); Dani megittasodott éjszakájáról; az én hírhedt magyarországi autóvezetői tudományomról; a beépített bébisintérünkről, akinek hála, végre el tudtunk Danival kettesben is menni bulizni, mint egy igazi házaspár; az eláztatott panelről és Anyukám fával való ütközetéről (ahol sajnálatos módon a fa győzött 🙂 .

De addig sem maradhatnak el a megszokott Macis Sztárfotók egy rögtönzött helyi Mini Macival.

Továbbra is maradjatok velünk, mert amint hazaértünk és kellőképpen felzárkóztattam kulturális tudásomat az elmaradt kedvenc  TV sorozataim megnézésével, beszámolok minden dzsúszos részletről, ami kis hazánk látogatása során velünk történt.

8 hónapos Macis Képek

Egyre inkább kétemberes munkává válik ez a Maci fotózás, mert Zoé, miután oroszlán módjára nekiesik és lebírkózza a Maci nevű vadállatot, kecsesen és villámgyorsan továbbáll.

Úgyhogy rimánkodtam egyet az épp füvet nyíró Apjuknak, hogy jöjjön és csináljon magából bohócot, míg én lencsevégre kapom ezt az ördögfiókát. Ez lett az eredménye:

Úgy belejött a fotózásba, hogy hirtelen felindulásból sztriptizelni kezdett. Mondtam neki, hogy ezt inkább majd pár év múlva csinálja, akkor is csak jó pénzért egy híres, jónevű “játszó fiú” magazinnak.

Egy hónap múlva ragasztószalaggal fogom a Maci köré rögzíteni a kis hurkás testét.

7 hónapos Macis Képek

Eddig könnyű dolgom volt, mert csak letettem Zoét a medve elé, ő meg ült ott bambán, mint a cövek és csak nézett ki a fejéből. Viszont most már észrevette, hogy egy állatot csempésztem a háta mögé, és le sem vette róla  a szemét. Hogy fogom lefotózni vajon a következő hónapban? Odaragasszam vagy lekötözzem?  🙂

6 hónapos Macis Fotók

Teljesen elfelejtettem mondani, hogy a súlyom már elérte a 8900 grammot (19 lbs 11 oz), hosszam pedig 67 cm. Bocsi a kimaradásért, úgy látszik Anyu csak jobban tudja csinálni ezt a blogírást. Vissza is adom neki. Nehéz munka ez egy ilyen kis embernek. Főleg egy ilyen fárasztó fotózás után. A sok öltözködés, sminkelés, pózolás …húúú, nagyon elfáradtam. Mivel a kedvenc és egyetlen nagybácsimmal ma együtt ünnepelünk ( ő a 27dik évét én meg a fél évemet), így szántam időt rá is a fotózásom alatt, és felköszöntöttem őt is. A csinos kis cipellőmet is Tőle kaptam, és annyira tetszett nekem, hogy nem tudtam levenni a szemem róla. Alig tudtam a munkámra koncentrálni. Hát hiába, nőből vagyok!

 BOLDOG SZÜLINAPOT LEVI!!!!

 Jöjjenek a képek:

Teljesen elfelejtettem, hogy még a játékom nyerteseit is ki kell sorsolnom. Ezt nevezem én rabszolgamunkának. Tényleg felmondok. Remélem, hogy Ihlet visszajön hozzánk, és Anya visszaveszi az írást tőlem, mert hiányzik a gyerekkorom. Nem vagyok én még erre a nehéz életre felkészülve.