Mostanság

Végre gép elé kerültem. Sok minden történt mostanában és semmire nem volt időm, legfőképp blogozni.

Először is, múlt héten megérkezett a felmentő sereg anyukám személyében, épp időben, mert már kezdtem bedepizni a négy fal közé bezárva a nagy teher alatt. Nem tudom, hogy más hogy csinálja egyedül, de  ……. (a megfelelő káromkodást kérjük illessze be) – ul nehéz! Hát nehéz egész nap két ilyen kisgyereket ellátni, hisztikkel foglalkozni, közben főzni, (takarítás még rlg luxusszámba ment nálunk) és mindemellett nem aludni éjszakánként. Szóval minden elismerésem azoknak, akik egyedül csinálják. Én már elég komolyan a depi határát súroltam, és teljesen megértem azokat, akik bele is esnek a fekete gödörbe. Természetesen anyukám időzítése nem is lehetett volna tökéletesebb, ugyanis az egész családunk lebetegedett. A hétvégét a tengerparton egy hatalmas bérelt házban töltöttük a magyarokkal. Nagyon szuper volt, de megfizettük az árát: mindenki lebetegedett, aki ott volt. Szegény Vivike is szortyog, Zoé is taknyol és hát engem is elkapott az isten nyila. Sőt, hogy ne ússzam meg olyan könnyen, egy egyszerű kis megfázással, még egy mellgyulladást is kitermeltem magamnak, hogy ha már lúd, akkor legyen dagadt! 🙂 Szóval lestrapált állapotban kaptam egy jet leges, hulla fáradt nagymamát még a fejemre. 🙂 Hagytam egy pár éjszakát aludni mielőtt bedobtam a mély vízbe, de azóta ő viszi az esti műszakot, és csak szoptatni hozza be Vivit, ugyanis egy szobában laknak. 🙂 Szerencsére Vivi így a 7-dik hétre már nagyon szép rutint alakított ki magának. Sokat alszik napközben, de már sokat van fenn is. Este viszont lefekszik Zoéval egy időben 7 óra körül és átalussza az éjszakát. Egyszer vagy kétszer felkel enni, és már alszik is vissza. Tegnap 7 órát húzott le egyhuzamban. Amúgy nagyon ártatlan kis személyiség, soha nem sír, még ha fáj is neki valami, csak kicsit nyekereg, de inkább az a csöndesen szenvedő fajta. Annyira édes kis tündérbogár, állandóan mosolyog. Én még ilyen jókedvű gyereket soha életemben nem láttam. 

Zoé meg állandóan terhes mostanában. 🙂 A babáját beteszi a pólója alá és úgy járkál fel-alá egész nap. Sőt, a szerepéből éjszakára sem bújik ki, hanem úgy alszik, babával  a hasában. Hatalmas dumái vannak, olyan már, mint egy öntudatos tinédzser. Elkezdte az ovit és nagyon szereti. Persze itt elég béna a rendszer, csak 3x van egy héten fél nap, de ez is jobb, mint a semmi. Nagyon sokat ért angolul és ma már beszélt is sokat angolul az óvónénik szerint. Olyan büszke vagyok rá. Minden alkalommal mikor felveszem fülig ér a szája és mondja, hogy mennyire jó volt az ovi és ő mennyire szereti! 

Most még szép az idő, úgyhogy próbáljuk kihasználni a hátralévő pár kellemes napot a kinti biciklizésre, kacsák etetésére, játszóterezésre, mielőtt elindul az esős időszak. Most, hogy már itt van egy beépített babysintérem, így már simán ki is merek mozdulni a házból két gyerekkel. Sőt, van időm padlót mosni, szekrényeket rendezni, takarítani és minden egyéb dolgot, amire eddig gondolni sem volt időm. Szóval élvezzük most az őszt nagyon és várjuk a Halloween-t, a tök földeket és a levél hullást!