Szarügy? Sztárügy!

 Mondjon bárki bármit, szerintem Gisele Bündchen nem szép! Temészetesen a kifutók topmodeljeinél ez nem is elvárás. Ha valakinek a lába a hónaljáig ér és oldalra fordítva gyakorlatilag eltűnik, akkor megfelelt a szakma minden követelményének és elvárásának. De szerintem valami baj van a fejével. A szemei túl közel és eltérő szögben állnak  egymáshoz, az orra helyén egy jól megtermett csicsóka terül el és a szája még hallomásból sem ismeri a szimmetrikus szót. (Haaaaahaaa, úgy kritizálom, mintha én tökéletes lennél. 🙂 Nem vagyok. De model sem. Csak irigy. 🙂 )

De amikor azt olvastam az egyik tudományos napilapban pletyka lapban, hogy a 6 hónapos kisfiát szobatisztának konstatálta, mert bilibe kakil minden nap, akkor elkönyveltem, hogy ennek a nőnek komoly baj van a fejével….nemcsak kívülről, de belülről is.

Aztán Zoé 6 hónapos lett és minden reggel amint kicseréltem az esti pelust, ő egy jó nagy trottyantással azonnal felavatta a vadiúj, csontszáraz pelenkáját. Így két pelenkát cseréltem minden reggel 2 perc leforgása alatt. Minden alkalommal átfutott az agyamon, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezt a csomagot egy baba budiba küldené és nem az új pelenkába. Addig addig flörtöltem a gondolattal, míg egy hóviharos este (igen, Márciusban hóvihar, hogy a fene egye meg), úgy este 9 óra magasságában nekem bilivásárolhatnékom támadt.  Sikerült is egy olyan magas, emeletes bilire szert tennem, hogy hozzá képest a londoni double decker egy matchboxnak tűnik. Szegény Zoét mikor ráültetem, a magaslati levegőtől úgy elkábul, hogy vad röhögőroham lesz úrrá rajta.

Márnap reggel, mint egy izgatott kisgyerek karácsony napján, kipattantam az ágyból, megkopasztottam Zoét deréktól lefelé és a kis fokhagyma gerezd popsiját rácsaptam a bilire. Nagyon élvezte. Kezébe adtam mindenféle csalit (maci, csörgő,éjjelilámpa, telefon) amivel elterelem a figyelmét a feladat fontosságáról, és lélegzetvisszafojtva – viszont póker arccal- vártam a karácsonyi ajándékomat. Teljesen hiteles a hasonlat, mivel kinn bokáig érő hó  feszített ….  márciusban… őrület!

Egyszer csak hallok valamit. Egy puki….majd még egy ….aztán csorgatás…megnézem. Ah, csak pisi…téves riasztás. Visszateszem. Várok. Kezdtem kicsit kételkedni a kolosszális ötletemben, és Gisele-t is lelófejűztem párszor csalódottságomban, amikor egyszer csak elvörösödött Zozka fejecskéje és az erőltetett koncentráció kiült az arcára. Nyomta, nyomta szegénykém, mint süket a csengőt, aztán pikk-pakk meg lett az eredménye. Ott ücsörgött a bili alján a kis büdös csomagocskám. Én még ennyire kakinak életemben nem örültem, mint aznap reggel. Csoda történt! A babám 7 hónaposan bilibe kakkantott!

Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egyszerűbb munka volt letakarítani így a fenekét. Kész élvezet!

Azóta is minden reggelünk így zajlik és én már lassan egy hete nem cseréltem kakis pelust! Van amikor délután is ráteszem a bilire, próba szerencse alapon, de legtöbbször “csak” pisit kapok ajándékba. Hát nem elégedetlenkedhetek, elvégre nem lehet minden nap karácsony. 🙂 Főleg, hogy már a hó is elolvadt és mi minden nap kinn  a kerben napozunk…… márciusban… őrület!

Úgyhogy szégyen, nem szégyen, tényleg működik Gisele Bündchen módszere és vissza kell vonnom a vádjaimat, miszerint baj van a fejével ….. belülről. De kívülről szerintem továbbra is valami nagyon félrenyomodótt rajta.

Feláll!

Nem szexuális töltetű a cím, úgyhogy tessék minden felvillanó piszkos gondolatot gyorsan kitörölni a fejekből! 🙂

Ugyanis arról van szó, hogy a mai nap (azaz 2012. Március 21-én, Zoé 7dik hónapjának első hetén… csak a pontos adatrögzítés miatt vagyok ennyire szájbarágósan dokumentálós) egyedül , kapaszkodva felállt. Kezdődhet a bűnözés!!! Mikor ezt anyukámnak elmondtam, az volt az első kérdése, hogy hol van a videó? Tudom, hogy a sok képből és videóból ítélve egyesek arra a téves következtetésre jutottak, hogy az kezeim helyén kamerák lógnak és fotózással fekszem, videózással kelek, de sajnos nem így van. Viszont amikor legközelebb megpróbálkozott a kismajmom  kétlábra emelkedni, már résen voltam, és elkaptam!

Íme, Rise and Shine!

Mivel elég instabilra sikeredett az első próbálkozás, ezért újrajátszattam vele a jelenetet (kicsit sem vagyok maximalista anya) és beálltam mögé biztonsági hálónak. Persze, mikor a csúcsra ért (megint csak kéretik a pajzán gondolatokat mellőzni 🙂 ) odakurjantott a kutyiknak, hogy azok se maradjanak le a nagy eseményről. Végül engem is jól leszidott, rám ripakodott, mert ilyen nagylányt már ciki nyilvánosan puszilgatni …

E mutatvány után úgy elfáradt, hogy azonnal el is aludt az Ergo-ban. Nagyon nehéz egy kisbaba élete.

Ez is elmúlik egyszer

Ott tartunk, hogy Zoé most 7 hónapos és 1 hetes és én már lassan 2 hete nem alszok éjszakánként két egybefüggő órát egyhuzamban. Eddig is megébred egyszer kétszer éjszakánként tankolni, és nem is volt vele gond, mert csak halkan ébresztett engem, lábujjhegyen nyöszörögve, hogy még véletlenül se zavarjon meg engem túlságosan. Most viszont mintha tüzes vassal ütögetnék őt esténként, minden órában felooooooordííííííít, sikít, könnybelábadt szemmel sír, amíg valamit nem csinálok vele. Legtöbbször csak cicit tömök a szájába, hogy elhallgasson, mert éjszaka, álmosan, égő szemekkel csak ennyire futja. De néha elég az, ha csak megérintem, és elhallgat….ritkán…nagyon ritkán. Nem tudom miért van ez? Egyesek szerint jönnek a fenti fogai, ami igaz lehet, mert nagyon nyáladzik, a cumiját a fogínyéhez dörgöli állandóan és mindent megrág ami a keze ügyébe kerül. Mások szerint mivel már mászik, egyre több tiltással találkozik, frusztrálódik sokat és ez az éjszakára is kihat. Ebben is lehet valami, mert tényleg egyre sűrűbben hallja, hogy “Ne nyúlj a konnektorba! Ne húzd a fejedbe a virágcserepet! Ne harapd meg a kutyákat!”  De ez tényleg annyira megviselné, hogy csak éjszaka, álmában, hangos síróroham keretében tudja feldolgozni?

Lényeg a lényeg….ő sem alszik sokat, de én még annyit sem! Mert nekem nem tömnek cicit a számba (szerencsére!) minden ébredéskor, ami segítene a visszaalvásban, így mire sikerül hatásosan elkábítanom magamat, már ébredhetek is a következő szirénázáshoz. Tegnap este holtfáradtan ágyba rogytam Zoéval együtt már 9-kor, remélve, hogy részem lesz egy-két óra háborítatlan alvásban…. és mekkorát tévedtem. Felsírt 10-kor. Majd 11 után is megébredt, négykézlábra állt, odamászott hozzám és az orromat kezdte nyalogatni. Mikor kérdőre vontam, a szemembe röhögött, nyelvét is kinyújtotta, berregett egyett és b*szott visszaaludni. Neki party kedve volt. Nekem meg nagyon nem. Már remegtem a fáradtságtól, alig láttam, hányingerem is volt és a fejem is sajgott, úgyhogy lepasszoltam a nagy seggét az Apjának, mondván, hogy a Te lányod, én világgá megyek. De csak az ágyig jutottam és hosszú kínkeserves órák után végre sikerült álomba szenderülnöm. Aludtam 3 órát egyhuzamban, és mintha kicseréltek volna. Tejem és türelmem is több lett. Miután hajnal fél 5 körül hallottam a szomszéd szobából, hogy Zoé feje hangosan összecsókolózott a fallal, majd ezt kecsesen üvöltözve lereagálta a hölgyemény, úgy döntöttem, hogy elérkezett az idő. Felmentettem szegény Danit a hősi küzdelem alól, és újra lányommá fogadtam Zoét.

Soha nem gondoltam volna hogy 3 órás alvásnak valaha ennyire fogok örülni.

 Máskülönben olyan jó lenne ez az időszak. Nappal az is. Már hihetetlenül gyorsan mászik, ma reggel a szobájából kimászott hozzám a konyhába hangos nyögések és szitkozódások közepette. A kutyákat  nagyon szereti, állandóan ugat rájuk (hmmm, lehet, hogy ritkábban kéne igénybevegyem a babysitter szolgáltatásaikat?! 🙂 ) Bernire sokszor ráripakodik és utána hatalmasakat hahotázik. Keze lába kapálózik amikor örül és az orrát felhúzva, szemét összezsugorítva, fújtat, mint egy megbokrosodott vadló. Annyira vicces, hogy az valami elképesztő. Már Cheyenne is kezd megbarátkozni vele. Zoé szegény nagyon próbálkozik, folyton cibálná simogatná Chey lábát, deő nem adja magát egykönnyen. Még mindig tart nála a trónfosztásból eredő dac. Viszont ma reggel a zuhanyzóban arra lettem figyelmes, hogy Zoé az ajtókeretre akasztott ugrálóban hangosan magyaráz, mesél valakinek, miközben viháncolva  nevetgél, kurjongat és sikoltozik. Kinéztem, hogy ugyan magában beszél ez a lányzó vagy szellemeket lát, és látom, hogy Cheyenne türelmesen fekszik előtte és figyelmesen hallgatja a jobbnál-jobb sztorikat. De kár, hogy nem volt nálam kamera.

Viszont ezt az édes jelenetet sikerült lencsevégre kapnom (elég béna lencsére sajnos, de hát pont ez esett a kezem ügyébe és ezek a gengszterek nem pózolnak kedvemre órákig, míg elővadászom a megfelelő kamerát).

 

Biztonságosan kötődő

Megvolt. Zoét lepasszoltuk a megőrzőbe míg mi a hegyet szeltük keresztbe – hosszába.

Zoé valami csoda folytán nagyon jól aludt tegnap este, én viszont egész éjjel fenn voltam és agyaltam, mert próbáltam Zoé evés, alvás és jókedv idejét a megadott déltől- 3 óráig tartó snowboard időszak elé bepaszírozni. Reggel 10-kor elaludt Zoé, és mivel nem akartuk felébreszteni, csak 12-kor indultunk el, miután megetettem. Fél 1-kor leadtam egy mosolygós, jókedvű, boldog kismanót és másfél órával később miután a gyenge térdeim felmondták a szolgálatot, belestünk Zoéhoz és nem találtuk a mi kis mosolygós manónkat, hanem helyette egy üvöltő, síró, könnyező baba ordított egy kimerült és vért izzadó néni mellett, aki vígasztani próbálta…sikertelenül. De amint meglátott minket, szája sarka egyből a füléig csúszott, könnyeit letörölte és mosolygott megállás nélkül. Habár rosszul éreztem magam amiatt, hogy Zoé így megdolgoztatta az óvónőket a pénzükért, valahol mégis büszke voltam rá és örültem a reakciójának. Főiskolás éveim alatt tanultam gyerek pszichológiát, azon belül is a John Bowlby féle kötődés elméletet. A lényeg az, hogy az anyának és gyermekének közös evolúciós érdeke, hogy a gyermek egészségben felnőjön és ehhez meg kell teremteni a megfelelően biztonságos légkört. E nézőpontból teljesen érthető, sőt kívánatos a magára maradt gyermek keserves sírása, evolúciós örökségként vele születik a magánytól való félelem, a vadonban életben maradni ugyanis csak az édesanya közelében lehet. Bowlby szerint tehát velünk születik a késztetés a kötődésre és ennek megfelelő az újszülött viselkedési repertoárja is: sírás, nevetés, kapálózás… olyan viselkedések, melyek – optimális esetben – biztosítják a közelséget és elősegítik a kontaktust az anyával. Hangsúlyozta továbbá az anya válaszkészségének fontosságát, a csecsemő kontaktuskereső viselkedése csak a párbeszéd egyik oldala, csak megfelelő válasz esetén alakulhat ki a biztonságos kötődés. Bowlby feltételezte, hogy az ember esetében is létezik egy szenzitív periódus, melynek folyamán ki kell alakulnia a kötődésnek. Ez a kritikus időszak természetesen nem olyan rövid és pontosan meghatározható, mint a kislibák imprintingje esetén. (Forrás: http://www.kotodes.hu/kotodesrol)

4 féle kötődési minta létezik:

– biztonságos kötődés

– elkerülő kötődés

– ambivalens kötődés

– dezorganizált kötődés

Ha bővebben is érdekel ez a tanulmány és a leírása, akkor erről EZEN az oldalon olvashatsz. Az egész lényege az, hogy Zoé a legjobb, legegészségesebb kategóriába esett. Az, hogy sírt és nem nyugodott meg az én távollétemben a legjobb reakció volt, amit produkálhatott egy vadidegen környezetben. Ezt írja a biztonságosan kötődésről:

“Ainsworthék feltételezték, hogy az Idegen Helyzet Teszt során a gyermekek anyjuk jelenlétében bátran indulnak el felfedezni a szobában található játékokat, míg az anya távozásakor a nyugtalanság jeleit mutatják és visszatérésükig nem is találnak vigaszt sem a játékokban, sem az idegen személy társaságában. (…)  hiszen a kötődési rendszer ezekben az esetekben jól működik, a gyermek nem tolerálja a egyedüllétet idegen helyen és hangot ad kétségbeesésének. Itt hangsúlyozni szeretném, hogy annak a kisgyermeknek a reakciója, aki anyja – akár pár perces – távozása miatt sírni kezd teljesen egészséges, sőt kívánatos. Ennek a reakciónak örülni kell, az édesanya megnyugodhat afelől, hogy gyermeke úgy tekint rá, mint biztonságot sugárzó bázisra, kapcsolatuk a lehető legjobb úton halad. Egy másik fontos motívum ugyancsak felmerül itt: az idegen személy nem képes megnyugtatni a gyermeket. Ez szintén a biztonságos kötődés egyik fontos ismérve. Ha most végiggondoljuk a kötődéselméletet, annak evolúciós vonatkozásait, máris világossá válik mennyire „jól működik” gyermekünk egy ilyen helyzetben: az éppen járni tanuló 12 hónapos gyermek nem fogadhatja el egy idegen kar ölelését anyja helyett, hiszen nem tudhatja kié az a kar, hová viszi őt stb.”

Miután újra megkaparintott Zoé magának engem, el sem engedett. Fogdosta az arcomat, vigyorgott  nekem, fogta az ujjaimat, simogatott, nyalogatott….és szigorú felügyelet alatt tartott mindkettőnket . Egy pillanatra sem vette le rólunk a szemét. Próbáltam elaltatni, de amint kicsit elszenderült eszébe jutott, hogy megléphetek, lepattanhatok és otthagyhatom őt, és gyorsan kinyitott a szemét. Pedig nagyon fáradt volt, mert 11 óta nem aludt egy szemhunyásnyit sem, de nem engedett a csábításnak. Kókadoztak, lankadtak a nehéz szempillák, de amint kicsit lecsukódtak, rögtön vissza is tornászta őket, mert félt, hogy újra elveszít minket. Kis ártatlan mókuskám. Egészen este 10-ig NEM aludt egyáltalán, mert félt attól, hogy újra elveszít minket. Ahhoz képes, hogy nem aludt egyáltalán, nagyon hősiesen bírta a gyűrődést, játszadozott, mosolygott, vihorászott, kúszott-mászott játékok után, úgyhogy nem panaszkodok. A többiek is megdícsérték, hogy milyen nyugis, kiegyensúlyozott baba, mert egyszer sem hallották még őt sírni amióta itt vagyunk. Nagyon kegyes hozzám az élet, ha azt vesszük, mert nem tudom mit csinálnék egy folyton síró babával, hisz még így is kiver a hideg veríték amikor nyűglődik, nyekereg, és nem tudom mi a baja. Lehet, hogy gyenge vagyok, de nem tudom hallgatni a sírást. Legalábbis a saját gyerekem sírását nem tudom elviselni.

A másik dolog, ami történt, az az, hogy Zoé felvett egy nagyon jó szokást. Nem tudom, hogy a hegyi levegőnek köszönhető vagy a szórakoztató gyerek társaságnak, akik naponta lefárasztották őt, de minden este 10-kor ágybament Zozka és aludt reggelig (kisebb -nagyobb- több – kevesebb megszakítással). De a 10-es lefekvés nagyon NAGYON tetszik nekünk. Reméljük haza hozza a jószokását és otthon is biztosít számunkra egy kis “felnőtt időt”.  🙂

U.I.: Mire befejeztem a poszt megírását Zozó felsírt… megint…. bebújtam mellé, megpuszilgattam és visszaaludt….. szegényke, nagyon megviselte ez a mai nap. Engem meg a mai este fog nagyon megviselni, ha ő úgy dönt, hogy minden 10 percben sírással ellenőrzi le, hogy megvagyok-e még…..

Parancsra köpködős

Ezt meg kell osztanom Veletek is…..most ez a nagy sláger Zoé falván. Annyira örül az új hangnak, amit felfedezett, hogy még elalvás előtt, félkómás állapotban is produkálja magát.

Mellesleg ne feledjétek, hogy a játékra még mindig nem késő  jelentkezni! Csak egy hozzászólás, és máris részt veszel a csukamájért folytatott harcban 🙂

Végre megtörtént!!!

Zoé ÁTFORDULT!!! Méghozzá a hátáról a hasára. Többször is. A nagy örömködésben megfeledkeztem magamról, és elkezdtem kornyikálni a repedt tepsi hangommal…. bocs, ha ezzel sikerült tartós halláskárosodást okozni valakinek 🙂

és a ráadás:

Most már indulhat Zoé a maratonon én meg megyek indiánszökdeléssel tarkított örömtáncot járni !

Most kötözzem le ???

4 hónapos a lányzó, de már lassan egy hónapja ezt csinálja. Viszont vannak mérföldkövek, amiket jó lenne az emberlányának elérnie, mielőtt futni indul az Olimpián. Azaz nem bánnám, ha Zoé előbb kúszna, mászna (vagy legalább átfordulna) és csak utána ácsorogna, de ő úgy döntött, hogy az  túl unalmas. Mindenki azzal jön, hogy neki ezt még nem szabad, ne engedjem, mert túl gyenge a gerince (mellesleg kétlem, hogy ennek a kis vasgyúrónak létezik egyetlen porcikája is, ami túl gyenge lenne). Szóval ő felül. Lefektetem, felül. Felültetem, feláll. Mit csináljak vele??? Kötözzem le?

Későn kaptunk észbe, hogy videózzunk, ezért itt már elfáradt és rogyadoztak a lábai miközben virtuális nagyival skype-oztunk. De attól függetlenül még mindig nem akart a feneken ücsörögni.