Szarügy? Sztárügy!

 Mondjon bárki bármit, szerintem Gisele Bündchen nem szép! Temészetesen a kifutók topmodeljeinél ez nem is elvárás. Ha valakinek a lába a hónaljáig ér és oldalra fordítva gyakorlatilag eltűnik, akkor megfelelt a szakma minden követelményének és elvárásának. De szerintem valami baj van a fejével. A szemei túl közel és eltérő szögben állnak  egymáshoz, az orra helyén egy jól megtermett csicsóka terül el és a szája még hallomásból sem ismeri a szimmetrikus szót. (Haaaaahaaa, úgy kritizálom, mintha én tökéletes lennél. 🙂 Nem vagyok. De model sem. Csak irigy. 🙂 )

De amikor azt olvastam az egyik tudományos napilapban pletyka lapban, hogy a 6 hónapos kisfiát szobatisztának konstatálta, mert bilibe kakil minden nap, akkor elkönyveltem, hogy ennek a nőnek komoly baj van a fejével….nemcsak kívülről, de belülről is.

Aztán Zoé 6 hónapos lett és minden reggel amint kicseréltem az esti pelust, ő egy jó nagy trottyantással azonnal felavatta a vadiúj, csontszáraz pelenkáját. Így két pelenkát cseréltem minden reggel 2 perc leforgása alatt. Minden alkalommal átfutott az agyamon, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha ezt a csomagot egy baba budiba küldené és nem az új pelenkába. Addig addig flörtöltem a gondolattal, míg egy hóviharos este (igen, Márciusban hóvihar, hogy a fene egye meg), úgy este 9 óra magasságában nekem bilivásárolhatnékom támadt.  Sikerült is egy olyan magas, emeletes bilire szert tennem, hogy hozzá képest a londoni double decker egy matchboxnak tűnik. Szegény Zoét mikor ráültetem, a magaslati levegőtől úgy elkábul, hogy vad röhögőroham lesz úrrá rajta.

Márnap reggel, mint egy izgatott kisgyerek karácsony napján, kipattantam az ágyból, megkopasztottam Zoét deréktól lefelé és a kis fokhagyma gerezd popsiját rácsaptam a bilire. Nagyon élvezte. Kezébe adtam mindenféle csalit (maci, csörgő,éjjelilámpa, telefon) amivel elterelem a figyelmét a feladat fontosságáról, és lélegzetvisszafojtva – viszont póker arccal- vártam a karácsonyi ajándékomat. Teljesen hiteles a hasonlat, mivel kinn bokáig érő hó  feszített ….  márciusban… őrület!

Egyszer csak hallok valamit. Egy puki….majd még egy ….aztán csorgatás…megnézem. Ah, csak pisi…téves riasztás. Visszateszem. Várok. Kezdtem kicsit kételkedni a kolosszális ötletemben, és Gisele-t is lelófejűztem párszor csalódottságomban, amikor egyszer csak elvörösödött Zozka fejecskéje és az erőltetett koncentráció kiült az arcára. Nyomta, nyomta szegénykém, mint süket a csengőt, aztán pikk-pakk meg lett az eredménye. Ott ücsörgött a bili alján a kis büdös csomagocskám. Én még ennyire kakinak életemben nem örültem, mint aznap reggel. Csoda történt! A babám 7 hónaposan bilibe kakkantott!

Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egyszerűbb munka volt letakarítani így a fenekét. Kész élvezet!

Azóta is minden reggelünk így zajlik és én már lassan egy hete nem cseréltem kakis pelust! Van amikor délután is ráteszem a bilire, próba szerencse alapon, de legtöbbször “csak” pisit kapok ajándékba. Hát nem elégedetlenkedhetek, elvégre nem lehet minden nap karácsony. 🙂 Főleg, hogy már a hó is elolvadt és mi minden nap kinn  a kerben napozunk…… márciusban… őrület!

Úgyhogy szégyen, nem szégyen, tényleg működik Gisele Bündchen módszere és vissza kell vonnom a vádjaimat, miszerint baj van a fejével ….. belülről. De kívülről szerintem továbbra is valami nagyon félrenyomodótt rajta.