Őrület

Avagy egy bejegyzés a betegségről, az “álom pasi” Kanye West-ről és a színesbőrű harmadik gyermekem kilétérő.

Ez is megvolt. Zoé így nyolc hónaposan először lebetegedett. Tőlem kapta el, szortyog ő is és folyik az orra, de elég lájtosan. Nem az a durva zöldszörny orrból kimászó kígyó folyás, csak olyan lassan csordogaló, frissvizű patakocskaként. 🙂

Az esték nehezebbek, mert akkor fekszik és könnyebben bedugul az orra, nehezebben veszi a levegőt, nehezebben szopizik, ebből kifolyólag félóránként ébreszt, és én az ilyen éjszakák után úgy kimerülök, hogy hiába haladok egy lépést a gyógyulás irányába, reggelre kettőt (tizenkettőt) vissza is esek. De tényleg nem vészes, tegnap este már csak két-három óránként ébresztett, úgyhogy haladunk. Remélem jövő hétig teljesen meg is gyógyulunk, mert nincs kedvem a takonyszörnnyel is viaskodni miközben a hazavezető repülőúton próbálunk csöndben, egy helyben tartani 4 gyereket, hogy nehogy az utastársaink menet közben kilógassanak minket az ablakon egy kis friss levegőért. (3 felnőtt – Dani, én és egy barátnőm, 3 kisbaba – 15 hónapos iker fiúk és Zoé, 3 éves fiú – jjaaaajjjjjjjj …. van egy olyan érzésem, hogy lesz egy jó blog posztom, ha túléljük az utat).

A nappalokkal viszont nincsen gond. Jó kedve van, eszik, iszik, pakol, rámol, nyüzsög, mozog, sétál és egyedül ácsorog. Amin még mindig ledöbbenek.  Egyszóval már nincsen kisbabám. 8 hónap alatt elvesztettem a kis magatehetetlen bébimet, helyette kaptam egy óvódásméretű nyüzsigépet. Hiányzik a bébi fázis. Amikor csak úgy feküdt, aludt, szopizott, mosolygott, tátogott….és tudtam melette nyugodtan Tv-zni és interetezni. 🙂

Valószínűleg emiatt is, meg amiatt is, hogy tegnap láttam, hogy az egyik ismerősömnek megszületett a második gyereke, és milyen parányi, és izgalmas, és új és friss….egyszóval újra kedvet kaptam egy újabb gyerkőchöz. Olyannyira, hogy azzal is álmodtam tegnap este. Ott kezdődött az első felvonás, hogy Kanye West-el találkoztam (nem tudom, miért pont ezzel a hörcsögképűvel?!), aki – miután bemutatkoztunk egymásnak – elővett egy gyűrűt és mondta, hogy örül, hogy végre megismerheti a leendő gyerekének az anyját, és milyen jó, hogy elvállaltam, hogy kihordom neki a gyerekét. Ekkor rádöbbentem, hogy bakker én terhes vagyok, és akkor ez megmagyarázza a nappali rosszulléteimet. Majd az jutott eszembe, hogy végre így már érthető, hogy miért jósolt nekem mindkét tenyérjós (az igazi világban, nem álmomban) 3 gyereket, holott Dani csak kettőt akar. Harmadszorra meg elkezdtem örülni, hogy “De jó, végre lesz egy színesbőrű, karamell színű babám is, amire mindig is vágytam” (a való világban, nem álmomban), mert a fehér ugye nem szín, és Zoéból elég vakítóan hipóreklámbaba sikerült. Majd negyedjére (csak hogy a fontossági sorrend megmaradjon) eszembe jutott, hogy vajon Dani mit fog mindehhez szólni és hogy adagoljam be neki ezt a történetek, hogy ne vegye zokon? 🙂 Közben Kanye-t elkezdtem faggatni a Kim Kardashian-hez fűződő viszonyáról (való világban TV-ben láttam tegnap), majd a model ismerősöm (való világból) figyelmeztetett, hogy ne tegyem, mert elriasztom a nagyszerű lehetőségemet, mire Kanye önsajnálatba esett, hogy miért is nem inkább a model ismerősömet választotta leendő gyereke anyjának (grrr). Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy Danit is beavassam a történtekbe, és miközben magyaráztam neki, hogy készüljön fel a meglepetésre, de ne értse félre a dolgokat (ugyan, hogy is lehetne?!) kézen fogtam és elindultunk a Kanye-hez vezető lépcsőn felfelé. Ezután felébredtem…..

Terhességem alatt íram egy részletes naplót abból az indokból, hogy ha esetleg valamikor, valami érthetetlen okból kifolyólag elveszíteném a maradék józan eszemet és anyira megőrülnék, hogy újabb gyerekvállalásra szánnám magam, legyen ami visszatart és emlékeztet a kínok – kínjára, a fájdalmak fájdalmára. A józan eszemet (talán a nemalvás miatt, talán a betegség miatt) az álmomból ítélve egyértelműen elvesztettem és a babavágyam még mindig nem hagyott alább. Azt hiszem elérkezett az idő. Megyek olvasni.