Kis emberek nagy történetei

Zozka

Nagyon elhanyagoltam ezt a blogot manapság amióta elkezdtem dolgzni és a kreatív energiáimat már dolgokba fektetni. De már napok óta úgy érzem, hogy erről a témáról muszáj írnom, hogy meglegyen az utókor számára.

Zozóról van szó. Aki ismer, azt tudja, hogy a kis majommal mi megjártuk a hadak útját rendesen.  Nem ment egyszerűen nekünk ez a baba-mama kapcsolat. Zozó kiskorától fogva nagyon intenzív gyerek volt…már a hasamban is. Erős akaratú, önfejű, akaratos, megvan a véleménye midenről, nagyon kell neki a külső stimuláció, az emberek, a kihívások, a vele való foglalkozás. Én meg nem mindig tudtam ezt megadni neki, mert ugye én magam sem voltam mindig a toppon, és a boldogság tankom nagyon ki volt merülve. Hihetetlenül megviselt engem az otthon ülő anyuka szerep. Vessen rám az követ, aki úgy érzi, hogy attól majd jobban alszik este, de én nem szerettem otthon bezárva lenni minden nap, emberektől elzártan, ingerszegény környezetben, napi többször lehányva, leszarva, leköpve, vérem-tejem-energiám állandóan leszívva….csoda, hogy kibírtam 5 évet ilyen körülmények között. Belül viszont sorvadtam és fulldokoltam. Nem azért, mert nem szerettem a gyerekemet, hanem azért, mert ez a felállás nem az én személyiségemnek való. A házasságomat üresnek éreztem, a gyerekem nehezen kezelhető volt és mindamellett úgy éreztem, hogy abszolút feleslegesen vagyok a világon, mert csak tejtermelőnek és pelenkacserélő robotnak vagyok használva. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy mindenki megsínylette az életet körülöttem, de legfőképpen Zozka. Még beszélni sem lehetett vele logikusan, megbeszélni dolgokat, meggyőzni az ellenkezőjéről amihez épp akkor halálálosan ragaszkodik, mert olyan picike volt még.

De telt az idő, Zoz értelmesebb nagylány lett, lassan csökkent a hisztik napi adagja és megszületett a kistesó is akit ő saját babájaként nevelgetett, szeretgetett és gondoskodott róla. De valahogy még akkor sem volt teljesen gördülékeny közöttünk a dolog. Vivivel mindig egyszerűbben ment ez az “úgy szeretlek, majd megeszlek” dolog, mert ő aztán sok vizet nem zavar maga körül és olyan bújós tud lenni. De ugye még mindig nagyon boldogtalan voltam a körülményeim között, házban ragadva, egy nem működő házasságban…és ebből kifolyólag Zozi volt mindig a legkönnyebb célpont, amire rázáporozhattam a nyilaimat. Nem vagyok büszke rá, de ez van, nincs mit szépíteni.

Majd történt egy rakat hatalmas változás egyszerre. Elváltunk, kiköltöztem, munkát kerestem, emberek közt voltam, újra emberenek, nőnek – és nem lerágott húsnak -éreztem magam, csináltam valami produktívat, a társadalom hasznos tagjának éreztem magam, és hirtelen én is boldogabb lettem. Közben Zoé elkezdett iskola előkészítőbe járni minden nap. Ott foglalkoznak vele, megkapja a stimulációt amit anyira igényel, minden nap játszik, tanul, nevet, barátkozik, nem bezárva van az anyjával egész nap és sorvad az unalomtól. Nyugodtabb lett körülötte az élet is,mert a szülei többet nem veszekedtek, ő is megkapta a kellő figyelmet mindkettőnktől, mert miután én feltöltődtem a munkahelyemen és barátokkal, nekem is volt miből meríteni és adni neki boldogságot és jókedvet. Nem vagyok vele minden nap, így mikor együtt vagyunk, azt az időt értékelem,megbecsülöm, szeretem, figyelek rá és tudok adni magamból.

Mindeközben én is átmentem nagyon sok lelki gyógyulási folyamaton, rájöttem, hogy hol voltam elzárva, gátolva, magam és a világ elől, és mintha 180 fokot fordult volna a világ körülöttem és Zoé körül….manapság rá sem ismerek a régi Zoéra! Olyan könnyű és egyszerű vele az élet.Igaz, most már idősebb is és értelmesebb is, mint volt amikor otthon voltam vele egész nap, de tényleg sokat változott ő is. Minden nap hazajön valami új okossággal amit az iskolában tanult, hogy hogyan kell kezelni a rossz érzéseket (ma pl azt mondta, hogy a falat kell nyomni, nem egymást ütni :))) Olyan értelmes, okos, vicces, gondoskodó, jószívű, figyelmes, jókedvű, barátságos….hihetetlen, hogy mennyi jó tulajdonságát észreveszem mostanában.Azon veszem észre magam néha, amikor távol vagyok tőle, hogy már alig várom, hogy lássam, halljam, beszéljek vele, játszak vele..annyi mindent lehet már vele csinálni, és olyan élvezetesek azok a percek amiket csak együtt töltünk kettesben, csak Zozka és én.

Mindenki imádja őt az iskolában, mindenki ismeri őt a nagy szája és vicces beköpései miatt, és annyira örülök neki, hogy most már én is látom benne mindazt, amit eddig körülöttem mindenki észrevett, csak én nem.

Szóval csak le akartam írni, hogy mennyire jófej csajszim van, és milyen sokat változott a kapcsolatunk manapság….hogy majd mikor eljönnek a tinédzser évek, akkor legyen amin nosztalgiázzak és ami tartsa bennem a lelket. 🙂

 

20170313_152615

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: